Honismereti túra a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében 2026. 05. 30-án
A találkozási helyen túravezetőnk, László Ilona ismertette a túra kiindulópontjáig való feljutást, autókkal a Szarkakőre. Aztán mégis néhányunkat telefonon kellett visszatereljen a felújított mezei útra a csoporthoz.
A tetőn üdvözli a résztvevőket, ismerteti az útvonalat, amely 21,6 km, 790 m szintkülönbséggel, meredekek és lejtők váltakozása.
Két, Udvarhelyszék ősi székely településére indulunk, melyek közigazgatásilag Homoródszentmárton községhez tartoznak.
A tető ezen pontjáról nyílik a legszebb kilátás minden irányba. A Hargita hegység kékes vonulatára, a meseszép zöld környezetbe meghúzódó nagyobb-kisebb, számomra először hallott településekre, pl. Dobó.
Utunk jobb oldalán látható a 3 m magas terméskőből felújított kőkereszt. Húsvéti határkerülők egy stációja. Továbbmenve, piros-fehér tarka tehenek, lovak, juhnyáj legel. Pásztorkutyák közelednek felénk, majd visszaandalognak a nyájhoz. Hatalmas tölgyfa törzsén feltűnt az M betű a nyíllal, bal felé jelezve a végtelennek tűnő utat Csíksomlyóra.
Több száz éves tölgyek között járunk, majd cifra, bádogtetejű fakereszt mellett haladunk a Gyepes patak völgyébe, amíg a „világ végére" érünk, Homoródremetére. Nevét a település egy ott lakó remetéről kapta. Első látvány, egy rendezett gyümölcsöskertben nagyméretű színes edények tartóra akasztva, tűzhely üsttel, lakóház és kisebb juhnyáj.
Keskeny földútról, régi és felújított házak, kapuk, veteményes kertek, melegházak láthatók. Fahíd vezet át a Gyepes patakon, bal oldalt római katolikus templom és felújított épület, útmenti fakereszt, világháborús emlékmű, jobb oldalt gémeskút áll az út szélén. A falu utolsó érdekes favázas házát elhagyva, megszólalt a déli harangszó.
Az egyedülálló 19. századi, köralapú és zsindelytetejű szélmalomnál csoportkép készül, majd óriási magas bükkerdőbe felfelé vezet utunk. Tovább sokszínű virágos réten, füves legelőkön gyönyörködhetünk a hegyek-völgyek szépségeiben.
Egy dombon ebédeltünk, ahonnan láthattuk a Gyepes patak völgyét, a dombok ölelésében a települést. Gyepes nevét füves legelőiről kapta. Az itt élő emberek főként állattenyésztésből, földművelésből élnek. Magyar nemzetiségűek, dolgosak, vendégszeretők.
Az 1835–1840 között épült unitárius templom (ékszerdoboz), berendezése kézzel festett motívumokkal díszített, örömet fakasztó. Őrzi a népi bútorfestés hagyományait. Rendkívül díszes 18. századi orgonája, kék alapszínű aranyozott faragványokkal, a felújítás után 2020. szeptember 19-én újra megszólalt.
Fából készült kis pallón lehet átmenni az alig csörgedező patakocskán. Esőzés idején úgy megárad, hogy mindent sodor magával, ami útjába kerül, megbénítva a lakók átjárását egyik oldalról a másikra. Hagyományos kőépület előtt fotózkodunk, majd a helyi temetőn át újra virágos kaszálón, meredeken és lejtőn járunk.
Napfürdőzve, erdőben hűsülve, széltől frizuránk többször átfésülve, mindenkivel kicsit ismerkedve utunkba esett a Szarkakő, ahol megpihentünk.
Rövid gyaloglás után visszaértünk a kiindulóhelyükre. Szóval nem lehet leírni, látni kell ezt a szépséget, amely körülvesz!
Aki ma vállalta, hogy időt, energiát nem sajnálva végigjárja és kellemessé varázsolja a mai napot önmaga és túratársai számára, biztos nem bánta meg!
Kelt Baróton, 2026. 05. 31-én
Gál Melinda