Téli Istenszéke
Mátyás napi telihold az Istenszékén
Az Istenszéki túráimra készülődve Wass Albert írásával, a Hagyaték olvasásával szoktam ráhangolódni.Most is így történt. Nektek két idézetett ragadtam ki, ami igy szól:,,Isten bizony úgy néz ki mint egy óriási zsámoly-csodálkozott János pap-,óriás számára készült kinek lába aláér a völgybe.-Isten számára készült-jávította ki az öreg-,az ÚR ül ott maga,s onnan nézi,mit művel az ember-bogár az Ő világával.”Hát,van IS mit néznie?!?!gondoltam én.,,A nap aláhajolt a dédai gerincre,amikor ember lépte zörrent a fák alatt. Hatan jöttek: Öreg Bence a Hargitáról,a maga tanitványával,Kicsi Bence Déva mellől a magáéval,s Ábris mester egy szép szál legénnyel,az alsó Marosról.Alig hullt alá a nap,vére még ott mázolta az ég alját,amikor Öreg Sándor is megérkezett Nagybánya mellől,tanítványával a háta megett.”Kora reggel jó volt látni az,,ismerős arcokat” és az ismeretleneket is,akikkel gyors eligazítás után indultunk Dédabisztrára a Szék lábához.Megérkezve mindenki készülődött a hegy járásához.És a bemutatkozáskor derült ki,hogy mi is mint a ,,régiek”milyen sok helyről érkeztűnk:Csíkszék,Háromszék,Marosszék és egy szigetről is jöttek-Máramaros szigetéről.-! 40-en gyűltünk össze és a négylábú Pajtás a felderítőnk,aki a távot biztosan 2-szer is megcsinálta.Voltunk páran idősebbek is,de ami örvendetes,az a sok fiatal.Tiszta,csendes,szép időben indultunk őszies tájban,falevelek borította úton,a halkan folydogáló Hidas patak felett.Már úgy nézett ki nem lesz nyoma se a télnek,de lett,fent az Istenszéke ülőkéjén nagy és tekintélyes hó várta az arra járókat,vagyis minket.Ebédeltünk,lenéztünk a Maros völgyébe,elkészültek a csúcsfotók,majd át mentünk keletre,ahonnan a Kelemen havasok látványa,a Besztercei havasok és Görgény vonulata ejtett ámulatba.Elindultunk lefelé,a hó mind marasztalni akart bennünket,itt-ott beszakadt alattunk és megfogott de aztán megint a falevelek országába értünk és ott már bátran haladtunk lefelé a hegyről.Az Utas patak medre,a nagy mohás kövek még próbára tettek bennünket, de a csapat szerencsésen leért.Magamban elgondoltam:Csillagösvényen mentünk fel és göröngyös úton le.Megjártuk a Hadak útját,de velünk volt a Szék gazdája és vigyázott ránk.Áldást.
Lejegyezte, Solti Imre.