Mikulás-túra Szellőre
Emlék ízű Mikulás túra
Majd három évvel ezelőtt korán keltünk, gyorsan pakoltunk, száguldottunk, büntetést kaptunk, és félig elvéreztünk a mászásban – életünk első Mikulás túráján.
Ez volt az első gondolatsor, ami végigfutott az agyamon mielőtt elindultam a szombati CSEKE túra találkozópontja felé. Hogy mennyire megszenvedtük és hogy mennyire megszerettük a túrázást azon a messzi decemberi napon….
Tavaszi melegben találtam a Gyertyánasszóban gyülekező csapatot, túravezetőink: Márton Gyula és Adél rövid eligazítója után neki is vágtunk az aznapra tervezett 18 km-es távnak. A lelkes csapat megszámláltatott két túrabotból formázott kapun áthaladva. Egyhíján negyvenen voltunk. A túraindító cukorkaosztás után gond nélkül küzdtöttük le a kezdeti emelkedőt.
Majd harminc évvel ezelőtt nagyokat játszottunk, hangosan nevettünk, és életre szóló élményeket szereztünk ezeken a domboldalakon.
Ismerős vidéken járva, régi sztorikat mesélve egymásnak ezernyi íz és emlék tódult az emlékezetembe. A hegyi kaszálók, a tábortüzek, a sercegő szalonna illata. Nagyapám meséi, míg az alattunk nyikorgó szénásszekér álomba nem ringatott.
A gyönyörű tájak mellé személyes történeteket osztunk meg egymással: milyen volt a gyerekkor Pálosban, azokban az ősi időkben, amikor a takarás még nem számított gyerekmunkának, a játék meg túlmutatott egy okostelefon képernyőjén.
A gerincre felérve már kényelmes sétatempóban folytattuk útunkat, egyre közelebb és közelebb érve a Szellőhöz. Most kicsit másként néztem rá…
Majd három hónappal ezelőtt a teljesítményvágytól hajtva, óránkat és elfogyó kilométerjeinket figyelve robogtunk végig az útvonal ezen részén.
Felidéztük az Egyeskő 60 legjobb és legfájdalmasabb pillanatait, a megéléseket, a megtanultakat. Miközben megosztottuk egymással az élet nagy dolgait, észrevétlenül érkeztünk meg a Szellő-tető aljába. Túránk nehezebb részén kicsit halkult a csapat, de minél jobban fájt az emelkedés, annál jobban esett a jól megérdemelt ebéd a csúcson.
Megcsodáltuk a Szellő-tetőről elénk táruló látványt, majd egy kis pihenőt követően nekifogtunk az ereszkedésnek. Túránk végén a Motor-sirülőnél tett rövid kitérő után a Szénás úton sétáltunk vissza autóinkhoz.
Csodás téli nap, csodás társaság, csodás történetek.
Remélem, hogy majd három nemzedék múlva a gyermekeink gyermekei is ugyanilyen szent csodálattal fogják járni hegyeinket. Hogy ugyanennyi kedves emlék fogja övezni barangolásukat.
Hogy valahol, majd a messzi jövőben egy ugyanilyen Mikulás túrán, kis csokival, nagy örömmel ugyanúgy fogják elmesélni egymásnak, milyen volt régen.
Lejegyezte,Ferencz Blanka, Szépvíz