Kastélytúra Hargita és Maros megyékbe.

Beszámoló

Április 12-én egy verőfényes napon, délután 2 órakor népes csoportunkkal elindultunk a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület által előzetesen meghirdetett honismereti túránkra, Gyergyó irányába.

Elsőként a gyergyószárhegyi Lázár kastélyhoz látogattunk el, ahol Vormair Tivadar egyik tulajdonos beszélt a kastély történelméről, a szomszédos ferences szerzetesekről, a most élő leszármazottakról, a jelenlegi birtokviszonyokról.

A kastélyban láthattunk egy Bethlen Gábor által is viselt korabeli ruha másolatát, ami felidézte a gyermekkora egy részét itt töltő fejedelem korát. Ugyanitt helyet kapott egy helyi egyesület csipkekiállítása is.

A főépület Lovagtermében erdélyi nemesi címerekkel díszített székek, vaslámpák, korondi csempekályhákat láthattunk.

A Lázár- kastély napjainkban a hazai képzőművészet műhelyévé vált, jelenleg is több képzőművészeti kiállítás volt látható.

A kastély udvarán található börtön és felcsigázta érdeklődésünket, olyannyira, hogy egyes lelkes túratársak még a börtön előtti kalodát is kipróbálták, asszonyaikon…

Miután elköszöntünk kedves túravezetőnktől, Maroshévíz fele vettük az irányt, az Urmánczy család XX. Században épült kastélya felé. Ezen a helyszínen is szerencsénk volt, mert itt is egy leszármazott, Szabó Kálmán úr mutatta be nekünk a felújításra váró épületet.

Urmánczy Jeromos örmény származású földbirtokos építtette a kastélyt, ahogy azt megtudtuk nemsokkal felépítése után az első világháborúban a román hadsereg beköltözött, majd következett az államosítás, sokáig üresen állt az épület, majd szülészetet működtettek benne. Az egyik asztalra fel vannak írva az itt születettek nevei, születési évszámai, meglepetésünkre még ismerősök neveit is felfedeztük a listán.

Harmadik úticélunk a marosvécsi Kemény kastély volt. Nagy Kemény Géza úr szívélyesen fogadta csoportunkat, majd javaslatára hátra sétáltunk a kastély többszáz éves fái között a Wass Albert sírjához, ahol kedves túratársunk László Csaba elszavalta az író- költő Üzenet haza című versét, felejthetetlen élményt nyújtva előadásával.

Közvetlen közelben van Kemény János és felesége Auguszta, s leszármazottjaiknak a Kemény család sírhelye, itt volt olvasható az egyik márványon a Dsida Jenő: Sírfelirata (1935):

 

„Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam mindent megfizettem,

Elengedem mindenki tartozását

felejtsd el arcom romló földi mását”

E verssorokat olvasva, s látva a Kuncz Aladár emlékére állított Helikon asztalt, már felidéztük a magyarórán hallottakat az Erélyi Helikonról és Erdélyi Szépmíves Céhről.

Amint beléptünk a kastélyba túravezetőnk szívélyesen megkínált egy kis szíverősítővel; hasznunkra is vált mert az ódon vastag falak között megrekedt a hideg.

A kastély évszázadok során gyakran cserélgette tulajdonosait, amíg 300 évre nem került a Kemény család tulajdonába. A történet egyik érdekessége számomra, hogy Werbőczy István egyes állítások szerint itt írta meg a Hármaskönyvet, Tripartitumot a magyar szokásjogról.

A kastély szobáin áthaladva megcsodálhattuk Kemény Géza úr színes régiség gyűjteményét, amely sokéves munkáját dicséri.

Majd beléptünk a Helikon írói emlékére berendezett szobákba, s vendéglátónk előadásában elhangzott egy részlet a Dsida Jenő, Psalmus Hungaricus című verséből. A VERS, amit a nagy Helikon tagjai egykoron ámulva hallgattak, rácsodálkoztak, hogy miként képes egy ilyen fiatal ilyen szépet írni? Az 55 író arcképcsarnokát megtekintve, különleges élmény volt meghallgatni, amit Nagy Géza mesélt az arisztokrata, művészetpártoló, Szilvassy Caroláról, Bánffy Miklós múzsájáról.

Szinte már besötétedett amikor elértük a Zichy kastélyt, kedves vendáglátóink, vajdaszentiványi zenészekkel fogadták csoportunkat és egész este húzták a talpalávalót, jókedvet biztosítva az estéhez.

Másnap reggeli után elindultunk a szászrégeni Mocsár- erdőbe, 8 kilométert gyalogolva, a Mocsár-erdő nevű több hektáros területen, több százéves tölgyfák ölelésében.

Ezután a görgényszentimrei Rákóczi - Bornemissza kastély épületéhez látogattunk; sajnos elhanyagolt állapota miatt csak kívülről volt megtekinthető, a régen vadászkastélyként használt épület. A kastély körüli több hektáros angolkertben 350-nél több növényfaj között sétáltunk.

Programunkat a marosszentgyörgyi Máriaffi kastély látogatásával folytattuk, amelyet a helyi önkormányzat működtet. Orbán Balázs szerint az 1640-ben épített reneszánsz udvarház, mely a mai kastély elődje “terjedelmes és erődített várkastély volt, mely most részben romban hever, részint át van alakítva (1860)”.

1870-es években került a Máriaffi család birtokába. Az államosítás után állami gazdasági vállalat használta.

Ezek után a csoport elfoglalta szállását az Apolló hotelben, ahol az Erdély szerte híres, sós gyógyvízben fürödtünk.

Túránk utolsó napján az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyhoz látogattunk, a helyi önkormányzat két alkalmazottja mutatta be népes csapatunknak a kastély történetet, díszes kiállításait, történelmi múltját.

Megtudtuk, hogy a kisrédei gróf Rhédey család az Aba nemzetségből ered. Az erdélyi ág I. Rhédey Jánostól származik, aki 1639-ben cserélte el testvérével, I. Rhédey Istvánnal magyarországi jószágait, és telepedett le Erdélyben. Ő kapta Bethlen Gábortól Erdőszentgyörgyöt birtokul.

2019 szeptemberében a Rhédey kastély 5 szobájában megnyitották a Mysteria Residentiae Rhédey kiállítást, amely modern, digitális eszközökkel mutatja be a Rhédey család, illetve a tragikus sorsú Claudia grófkisasszony életét.

Programunk szerint a bonyhai kastély látogatása következett, de útba esett Hederfája, a Barabássy kúria, s szerencsés egybeeséssel érkezésünk előtt a kúria mai tulajdonosa Dr. Barabássy Sándor éppen aznap érkezett haza Magyarországról. Személyes élményeivel gazdagította ismereteinket, tartalmas történelemórát hallottunk, a Barabássy családról történelmi összefüggésben.

Hederfája egyik érdekessége, hogy a kúria szomszédságában haladt át a második bécsi döntés után meghúzott határvonal és Hederfája román részre került.

Felejthetetlen élmény volt Barabássy urat hallgatni, megszűnt az idő és lenyűgözve ittuk csodálatos szavait.

Következő állomás a bonyhai Bethlen kastélynál volt.

2020 szeptember 23 történelmi nap volt, amikor a XVI ik században épült bonyhai Bethlen kastély teljeskörű felújítása elkezdődött, most a környék egyik legszebb látnivalójává vált, rendezett környezetével. A kastély most az Erdélyi Református Kerület tulajdonában van, és közösségi tereként működik.

A nőszövetség gondozásában áll, és tartós kiállítást kínál az erdélyi nemesi családokról, valamint Árva Bethlen Kata írónőről (1700 – 1759), aki az épületben született, és a reformátusok körében ikonikus nőalak volt.

A kastély számos szolgáltatást is nyújt, és célja a kulturális turizmus élénkítése a környéken, valamint a történelmének megismertetése.

Elérkeztünk kastélylátogatásunk utolsó helyszínéhez a keresdi Bethlen kastélyhoz.

Zólya Levente csíkszeredai származású régész mutatta be a reneszánsz stílusban épült várkastélyt. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott háromemeletes kerek tornyát domborműve őrző alakok díszítették. Az emeleti bejáratához balusztrádos lépcső vezetett a régebbi erődítési gyakorlatnak megfelelően.

Árkádos szárnyát, mely egyben a kastély legszebb része volt, Bethlen György és felesége, Nagykárolyi Klára kezdte építtetni. 1559-ben bővítették, régi részeit átalakították. Saroktornyának egyik rozettás ablakán feltüntetett monogram szerint fiuk Bethlen Mihály is részt vett az építtetésben.

1675-ben Bethlen Elek emelte erődítéseit és a bástyákat. Ő írta meg a Bethlen család első történetét; a kiadás végett a várkastélyban nyomdát állítottak fel. Itt írta meg Bethlen Farkas is Erdély történetét.

Végig a Bethlen család birtoka volt, a 20. század elején még lakták, majd a két világháború között elhagyták. 1948. március 3-án államosították, és a dánosi néptanács birtokába került. Megtudhattuk, hogy 2007-ben a Bethlen család erdélyi ága visszakapta a kastélyt. 2008-ban ideiglenes múzeumot rendeztek be, kitisztították a kutat, kijavították a tetőt, bevezették az áramot és bekerítették a parkot.

2012-ben részleges régészeti feltárás kezdődött a Maros Megyei Múzeum közreműködésével.

2014-ben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vette bérbe a kastélyt.

Azt hiszem kirándulásunk elérte célját, mert csodálatos élményekkel gazdagodtunk, hála az idegenvezetőknek, hogy a történelmi ismereteken kívül, segítettek megidézni a régmúlt idők hangulatát, melynek így részesei lehettünk az ódon falak között. Mi pedig látogatókként tiszteletünket róhattuk le a múlt előtt, jelenlétünkkel egy-egy kavics darabként erősítettük az emlékezés hídját múlt és jövendő között.

Lejegyezte: Petres Éva