Jubileumi Egyeskő túra 2021-ben

A „Székely Alpoknak” nevezett Nagyhagymás-hegységbe túráztunk a hétvégén, a jubileumi Egyeskő túrán vettünk részt, annak apropóján, hogy 11 évvel ezelőtt a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület megalakulását követően, február első hétvégéjén ide vezetett az első közös túra, amely azóta is minden évben megszervezésre kerül ilyentájt.

Idén február 7-én, vasárnap szervezte meg ezt a nosztalgiatúrát Bölöni Sándor túravezetőnk. Az előzetesen szombatra tervezett túrát vasárnapra kellett átütemezni az esős előrejelzés miatt. Vasárnapra is jutott a vízből, sárból, latyakból, nem is emlékszem, hogy így tél derekán volt-e valaha ilyen kevés hó és ennyire enyhe idő itt a Hagymás-hegység lábánál.

Érkezéskor még sűrű köd és tavaszt ígérő vizes terep fogadott, csak helyenként tarkították hófoltok a határt, aztán ahogy haladtunk felfelé egyre több jeges szakasz volt, főleg a forrás mellett kialakított pihenőhelytől, ahonnan az emelkedő rész elkezdődik az erdő között.

Piros háromszög turistajelzést követve Szép-patakán araszoltunk felfelé az Egyeskő irányába, aprócska túravezetőinket követve, ugyanis négy kisgyermek tartott velünk a túrán, közülük hárman testvérek, akik édesapjuktól hamar átvették a stafétát, mindvégig élen járva, lelkesen mutatták az utat.

Kis időre a nap is előbújt, de nem tartott sokáig, ahogy felfelé mentünk, mind jobban sűrűsödött a köd, a felhők teljesen ráereszkedtek a hegyre. A csúszós, meredek terepen jól fogtak a túrabotok és a bakancs talpára húzható karmocskák, melyek használatára túravezetőnk előzetesen felhívta a figyelmet.

Tavalyi túránkat követően, február első napjaiban hatalmas széldöntés következtében járhatatlanná vált a Kovács-patakától induló klasszikus kék sáv turistajelzéssel ellátott útszakasz, azóta ez a piros háromszöggel jelölt Széppataki útvonal maradt az egyetlen használható út, amelyet télen-nyáron folyamatosan sokan koptatnak. Most is több túrázóval találkoztunk, voltak akik már lefelé jöttek, amikor mi felfelé tartottunk.

Kényelmesen két óra alatt értük el a menedékházat. Itt már nagyobb volt a hóréteg és a köd úgy besűrűsödött, hogy az Egyeskő sziklatömbje teljesen eltűnt benne. A közeli kilátópontról sem lehetett látni, máskor innen a mélyben elénktáruló  Csíki-medencét lehet kémlelni, az Öcsém-ördögmalmait bal oldalt, míg jobboldalt a Nagyhagymás-csúcsát.

Miután a menedékháznál egy hosszabb pihenőt, ebédszünetet tartottunk, elindultunk a piros sáv gerincúton, hogy feljebb jutva talán többet láthatunk. A hóréteg vastag volt és kásás, tetején tömegével, apró fekete pattogó élőlények, a hóbolhák sütkéreztek, ez is újdonság volt sokunk számára.

Magas térdemeléssel megkerültük az Egyeskő tömbjét és az Öcsém-tető felé vettük az irányt, hogy felkeressünk itt egy különlegesen szép sziklafolyósót, az úgynevezett „Székely-kanyont”, ami kicsit kiesik a jelzett útvonalból, de mindenképp érdemes becserkészni. Itt már térden felül ért a hóréteg és amikor megtaláltuk a sziklaszoros bejáratához vezető utat, még a nap is ránkragyogott, fénnyel töltötte be a hóval bélelt sziklafolyósót, gyönyörű látvánnyal ajándékozva meg minket.

Mindig tanulhat új dolgokat az ember, ha egyszer kimozdul otthona kényelméből. Annak ellenére, hogy minden évben legalább egyszer eljutok a Hagymás-hegységbe, ez a rejtett zug eddig ismeretlen volt számomra és nagy örömmel töltött el, hogy ezúttal felkereshettem. Ez is egy olyan hely, ahová visszakívánkozik az ember.

Nyomainkon visszajutottunk a turistaösvényre és folytattuk utunkat az Öcsém-tető felé. A nagy hó ellenére, egészen kényelmes volt most megközelíteni a tetőt, miután a csúszós, mészköves, meredek szakaszt most puha hóréteg takarta.

Folyamatosan változtak a látási viszonyok, egy részen a végtelen hómezők és ködtengerek mögött a Tarkő vonulatát láthattuk a távolban és visszafelé jövet még a Csalhó-tömbje is megmutatkozott.

Az Öcsém-tető felé haladva, a felhőfoszlányokat fújta az egyre erősebb szél, így volt, amikor teljesen vakon tapogatóztunk a ködben, máskor pár másodpercre láttatni engedett valamennyit a környékből, az alattunk elterülő mélységből az utat törő napsugár és minden pillanatról-pillanatra változott, akár az élet. Mire megörökíthettük volna egy fényképen a láttottakat, már tovatűnt minden.  

A csúcskereszt mögött a homályba vesző napkorong látványa fogadott, újra ködve burkolózott a táj.

Szép időben csodálatos panoráma tárul innen a hegyi vándorok szeme elé. Most nem időztünk túl sokat ezen a helyen, igyekeztünk vissza a szélvédett részre, az erdő közé.

Visszafelé egészen jól haladtunk, hamar visszaértünk a menedékházhoz, ahol újabb pihenő következett. Örömünkre mostmár felfedte magát az Egyeskő karcsú sziklasziluettje, jó messzire lehetett látni minden irányba.

Lefelé tartottunk a már ismert útvonalon, karmocskáink nagyon jó szolgálatot tettek, így biztos volt a lépés a meredek, csúszós oldalon. A gyerekek is pillanatok alatt leértek az aljba, amikor a popsi-tepsik előkerültek.

A mai nap hősei kétségkívül az apróságok voltak, akik boldogan járták végig az útvonalat, ami nem volt annyira hosszú, csupán 12 km, de a szintkülönbség jelentős volt, le-fel 700 m a menedékházig, majd újabb  +/- 200 m az Öcsém-tetőig és a téli túra a hóviszonyok miatt megterhelőbb, mint a nyári változat.

A természet szeretetét már zsenge korban el lehet sajátítani, főleg, ha mindez játékos módon történik, mint a mai túra alkalmával.

Jó dolog a CsEKE családjának tagja lenni, megtartó erővel bír ez a közösség, amelyhez jó tartozni. Jelképünk az Egyeskő, amelyet szívesen visel egyesületünk minden tagja megszemélyesített formában túracuccokon, és büszkén hordoz a hegycsúcsokra lobogónkon.

Köszönjük, hogy részesei lehetünk ennek a jól összekovácsolódott csapatnak, köszönjük a programok szervezését, az élménydús napokat túravezetőinknek.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

 

 

Túra kép