Hóvirág túra a Bodoki-havasokban

 

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Szakosztályának (CsEKE) szervezésében, Kozman Zsolt  vezetésével 2024 március 16-án egy érdekes, szép és látnivalókban gazdag helyre, a Bodoki -havasokba, túrára indultunk.

Fél kilencre  érkeztünk a találkozóhelyre Málnás falu alsó végénél levő parkolóba. 

Miután összegyűlt csapatunk, számolás következett.

Rövid eligazítás után 26 -an, plusz 3 kutya kíséretében,  jó hangulatban, lelkesedéssel tele, elindultunk a  Herec vára, Kincsás vára, Zoltán kútja, Bodoki csúcs, Egrics kő és Málnás falu útvonalon.

A vasúti átkelőt elhagyva a Herec patakon átkelve,  jókora kapaszkodó leküzdése közben megtapasztaltuk a tavasz első hírnökeinek, a szerényen fejet hajtó pirosló hunyorok, valamint a frissen zöldelő szentgyörgy saláta látványának lélekgyógyító hatását.

Az első és egyben a legnehezebb emelkedő megtétele után megérkeztünk a 706 m magas Vártetőre az Árpád-kori Herec vár maradványaihoz. Túravezetőnk, Zsolt elmondta, hogy a vár 185x75 méter terjedelmű, ovális alakú, az egykor 5-6 m magas fallal védett erődítménynek  már csak a falmaradványai láthatóak. A várat a nyugati oldal kivételével, ahol a meredek hegyoldal miatt nem volt rá szükség,  végig védőárok övezi. Az árkot a déli és északi oldalon egy másik, kisebb méretű árokkal megkettőzték.

Új ismeretekkel gazdagodva indultunk tovább a Kincsás vára irányába. Az időközben előbújt napsugarak melege még jobb hangulatot biztosított csapatunknak miközben megérkeztünk az 1053 méteren fekvő Kincsás várhoz. Túravezetőnk Zsolt ismertetőjéből megtudtuk, hogy a várat valamikor az őskor folyamán a korai vaskorban építették. A lekerekített sarkú háromszög, mintegy 240x140 méter terjedelmű erődítmény hossztengelye észak-dél irányú. A Kincsás vár egyes vélemények szerint,  nevét a területén zajló kincskeresés következtében nyerhette.

A melengető napsütésben túravezetőnket hallgatva, az egykori várudvart körülvevő és tekintélyt parancsoló hatalmas bükkfák társaságában, úrrá lett rajtunk egyfajta régi időket idéző hangulat, miközben pár pillanatra, mi lányok várkisasszonynak képzeltük magunkat.

Rövid pihenő után a sárga pont jelzést követve, immár nyílt területen, a tavalyi avaron lassan emelkedtünk fel a Bodoki tetőre. Itt valósult meg a túránk célja, megjelentek a hóvirágok. Letelepedtünk ebédünket elfogyasztani a “Panoráma étterembe”, ugyanis a párás idő ellenére csodálatos körpanorámában gyönyörködhettünk. Zsolt elmondta, hogy a Bodoki havasok legnagyobb magaslata a Kőmöge 1241 m, utána a Henter mezeje 1213 m és a Bodoki -tető 1194 m. Felhívta figyelmünket az elénk táruló látványoságokra. Kilátás nyílt Alsó-Háromszékre, mögötte a párás idő miatt csak nagyon halványan látszó  Csukás hegységre és a Bodzai havasokra. A Bucsecs vonulata egyáltalán nem látszott, csak tudjuk, hogy ott van. A Királykő viszont szépen kivehető. Nyugati irányban megcsodálhattuk a Baróti hegységet, mögötte a Persányi hegyeket, északnyugati irányban pedig a Dél Hargita csúcsát a Múrgót.

A csoportkép elkészítése után folytattuk utunkat tovább a gerincen,  gyönyörködve az egyre sokasodó hóvirágmezőkben és az itt ott előbújó üdezöld fűtincsekben. Kis rövidítővel hamarosan megérkeztünk az Egricskő másik nevén Predikáló-kő, erózió által formált kőgombához.  Innen még látható volt  a csodálatos panoráma, egy pillanatra még a Tesla is. Kis pihenő és a csoportkép elkészítése után, a bájos tavaszi tárnicsok és boglárkák épségére vigyázva, óvatosan ereszkedtünk lefele  a falu irányába.

Húsz km és 850 m szint legyőzése után, élményekkel gazdagodva, sok hasznos információt szerezve és az ébredő természet szépségeivel betelve érkeztünk vissza a kiinduló ponthoz. 

Túravezetőnk Kozman Zsolt megköszönte a részvételt.

Mi résztvevők hálát adtunk a Fennvalónak a nap sikeréért, megköszöntük túravezetőnknek a szervezést és túratársainknak a részvételt.

 

Lejegyezte.

Gergely Anna, Csíkszentmárton