Túrabeszámoló

Pár évvel ezelőtt, amikor a Gyergyóremetén élő öcsémnek azt mondtuk férjemmel, hogy Zsögödfürdőről gyalog, a hegyeken keresztül, jelzetlen utakon, ösvényeken eljutunk a Remete fölötti Eszenyőbükkbe, Ö is, meg mi is csak mosolyogtunk. Tudván, hogy a Keleti- Kárpátok belső hegyvonulatához tartozó Görgényi-Havasok, mely Hargita és Maros megye határán helyezkedik el, túristák által szinte járatlan. Kivéve az 1481 m magas Kecskekő, mely Remete központjától, szépen ki van jelezve. A Görgényi-havasokat északon a Maros völgye, keleten a Gyergyói-medence, délen a Hargita-hegység, dél-nyugaton a Sóvidéki–dombság határol. Észak-Görgény a Maros völgyétől a Bucsin teőig tart, Dél-Görgény a Bucsin-tető és a Libán-tető között van. Vulkanikus eredetű hegység a Hargitával és a Kelemen-havasokkal együtt. A Görgényi-havasok nagy vulkáni maradvanyai a Fancsal-tető(1682m), az Öreg-tető, a Kereszt-hegy (1515m), a Nagy-Mező-havas (1777m), Kis-Mező-havas, A Dél-hegy, a Somlyó (1576m) és a Tatár-Kő (1689m). Minden Görgényi-havasokban eredő patak és folyó a 756 km hosszú Marosba ömlik, mely a Fekete-Rez aljából ered és Szegednél a Tiszába ömlik. Következő évben, vagyis négy évvel ezelőtt négyen Csíkszéki EKE-sekül, elindultunk az első expedíciós útunkra, hátunkon a sátrakkal, hálózsákokkal, élelemmel és optimizmussal felszerelkezve. Ez alkalommal három napig mentünk. Harmadik napon, déli tizenkettőkor voltunk a Bucsin tetőn és csak innen kezdődött az igazi expedíció. Segédeszközünk csak egyetlen térkép volt, ami nem sokat segített, mert annyira sűrű erdők voltak, hogy a feltüntetett szekérutaknak vagy jelzéseknek, híre-hamvukat sem találtuk. Csak próbálkoztunk erre meg arra, de semmi jelzést vagy ösvényt nem leltünk. Valahol telefonjelet találva, hívtuk öcsémet, hogy ne várjanak, mert estére sem érünk oda. Kérdésére, hogy hol vagyunk, csak annyit tudtunk modani, hogy fogalmunk sincs. Mivel tudtuk, hogy ilyen bozótos helyen nem szeretnénk sátrazni, csak azt tudtuk hogy onnan muszály valamerre lefele menni, hátha patakot találunk. Így is volt. Miután jó sok széltörésen meg nyakig érő dzsumbújon átverekedtük magunkat óriás zsákjainkkal, végre leértünk egy köves útra, melyet egy csobogó patak kísért, ahonnan egy medvét kiriasztva, nem tudni ö ijedt meg jobban vagy mi lepődtünk meg, mert megijedni nem volt időnk. Úgy 6-7 kilométernyi táv megtétele után még mindig nem láttunk semmit a gyönyörű fenyőfákon kívül, melyeknek most még örülni sem tudtunk a fáradtságtól. Egyszer csak egy forrást találtunk, aminek még neve is volt. Így ahol jelet találtunk segítséget kérhettünk és estére már fedél volt a fejünk felett, ahol megettük a már sokadszorra újramamelegített krumplitokányunkat. Következő évben újra nekiindultunk kilencen, most már a Bucsin-tetőtől, több információ volt a tarsolyunkban és több segédeszközzel, de ez alkalommal is kikelleltt segítsenek. Harmadszori nekifutásunkkor 14-en voltunk és végre célba értünk, amit egy nagy tábortűzzel ünnepeltünk és egy másnapi Kecskekői túrával. Mivel elhatároztuk, hogy következő évben folytatjuk felfedező útunkat, idén 2023 szeptember 23-án kilenc CSEKÉ-s újra nekiindultunk , hogy az Öreghavas (1634) csúcsát érintve, eljussunk a Görgényi-havasok Kőgombáihoz. A Kereszt-hegy lábától indultunk, ahol a remetei Laczkó-Szentmiklósi Endre történésztől értékes információkat kaptunk. Eleinte km 2-en át egy köves úton haladtunk majd egyre jobban emelkedtünk és kissebb-nagyobb kitérőket téve, lassan közelítettük az Öreg-hegy csúcsát, amit még nem voltunk biztosak, hogy megtalálunk. Amint gyönyörűen megnyílt a táj előttünk, egy másik oldaláról láthattuk a különleges formájú Kecske-kőnek nevezett hegyet. Láttuk a csalogató sötétzöld Kereszt-hegyet, mely szinte kívántatta, hogy arra is felmenjünk. Jó néhány útkereszteződésnél elhaladva, néhányszor visszafordulva, időnként ösvénynek hitt vadcsapáson bolyongva, megtaláltuk a csúcsot. Itt elégedetten megpihenve, fotót készítve tovább indultuk a Kőgombák irányába. Innen már nem volt nehéz dolgunk, mert az ösvény szépen ki volt jelölve. Az Öreg-hegy arról is híres, hogy semmit nem látsz a csúcsról. Most is így volt. A Gombák addig maradtak rejtekhelyükön, míg teljesen meg nem közelítettük öket. Miután megcsodáltuk ezen sziklacsoportokat, felmásztunk rájuk és a látvány mindent elfeledtetett velünk. Ez volt a jutalmunk a fáradtságunkér, kitartásunkért, hogy nekivágtunk olyan útakon, ahol még nem sokan jártak. Visszafele indultunk, mert már telt az idő, de még a patak menti forrásnál egy ebéd erejéig mepihentünk, majd elégedetten visszatértünk szállástadó öcsém hétvégi házáig, ahol csobogó patakvízben lemoshattuk az út porát. Kellemes esti csevegés után lepihentünk, hogy egy másnapi közös reggeli, a közelben gombászás, meg falu nézés után hazatérhessünk.

Jó volt a csapat, jó volt újra együtt lenni !

Köszönjük a házigazdáknak a hozzánkvalót !

Lejegyezte Balázs-Bécsi Rozália