A Bucsecs-hegység alpesi világa

Nyár havának tizennyolcadik napján, egy szombat hajnalon a Bucsecs-hegységbe indultunk túrázni,  a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Fénya József vezetésével.

Csíkszeredából és két és fél órányi autózást követően érkeztünk Busténybe, pontosabban a település központjától 3 km-re található Szarvas-völgybe, gyalogtúránk kiinduló pontjára. Túravezetőnknek köszönhetően még indulás előtt képet kaphattunk a hegységről, a gondosan előkészített ismertetőn keresztül.

8.30-kor a sárga sáv turistajelzést követve vágtunk neki a hegynek arról a helyről, ahol máskor nyüzsgő sátortábor és lakókocsi park tölti be az egész patakvölgyet nyári időszakban, most ennek nyoma sem volt.

Éjjel még esett az eső, ennek nyomai még reggel is látszottak, vasárnapra szintén csapadékos napot ígértek az időjósok, mi pedig nagyon szerencsések voltunk, hogy az esős időszak közepette kifogtunk egy túrázáshoz alkalmas, szép nyári napot.

A kezdeti lankásabb szakaszt követően, már az elején egy meredek emelkedőn kapaszkodva haladtunk az erdőn keresztül egészen a Coștila tisztásig, amely közel 1 órányi járásra volt a kiinduló ponttól. Az útvonal mentén egy forrást is érintettünk, ez volt az egyetlen vízvételi lehetőség az egész szakaszon. Az erdő között haladva rácsodálkoztunk a mohás sziklatömbökkel ölelkező fenyőfákra, melyek gyökereikkel szorosan körbefonták az összecementeződött kőkockákat. A fennséges látványt madárdal kísérte és a nap simogató sugarai is beragyogták az erdőt.

A Szarvas-völgy tisztás szomszédságában, egy elágazásnál, ahol manólakok voltak a fák üregeiben, rácsatlakozunk a piros háromszög jelzésre, amelyik a Bucsecs hegytömbjének lábánál húzódik és a Mălăiești-völgy irányába vezet.  Az elágazástól a piros háromszög jelzést követtük egészen a Molnár-völgy bejáratáig, ahol rövid pihenőt tartottunk.

Innen kezdődött aztán az igazi kalandtúra, ugyanis egy kevésbé járt hegyi ösvényen, jelzetlen részen folytattuk utunkat.

Ez a szakasz a Bucsecs-hegység talán legimpozánsabb része, legszebb sziklavölgye, amely robusztus formáival, érintetlenségével, vadságával a hegyek erejének megtestesítője.

A sziklavölgy két hegygerinc közé ékelődik, ahogy haladtunk felfelé, balra tekintve a Molnár gerinc látványos sziklatűi, az úgynevezett Molnár-fogak kápráztattak el, jobb oldalon pedig a Kis-Buksoj leszakadó sziklafalai szegélyezték a szűk völgyet.

Itt már igazi alpesi világ tárult elénk, ennek minden szépségével és nehézségével,  meredek szakaszon, hatalmas sziklatömbök sorozatát megmászva, helyenként „4x4 meghajtást” használva haladunk felfelé, míg elértük a Buksoj-nyereg alját.

Az embert próbáló szakaszon többször is eszembe jutott Tőke Dénes túravezetőnk, túratársunk, aki ennek a zord, mégis csodálatos alpesi világnak a legjobb ismerője és először neki köszönhetően jutottunk el ebbe a sziklavölgybe, tőle kaptuk azokat az ismereteket, amelyeket önzetlenül megosztott velünk és melyeket a későbbiekben is kamatoztathatunk.

Útközben zergéket láttunk, két helyen láncos szakaszokat is érintettünk, hófoltokat is találtunk, aztán kitárult a völgy és már jóval szelídebb füves oldalakon keresztül jutottunk el abba a  hegynyeregbe, amely a Nagy-Buksoj csúcsot az Omu-csúccsal összekötötte.

Szebbnél-szebb sziklakertekkel találkoztunk utunk során, virágzó kövirózsákkal, csodálatosan szép, apró termetű, de élénk színben pompázó alpesi virágok sokaságát vehettünk szemügyre.

A nyeregből még egy kevés mászó szakasz  következett, aztán felértük az Omu-csúcs gerincére, ahonnan már csak karnyújtásnyira volt túránk célpontja a 2507 m magas Omu-csúcs, ahová 6 órányi mászást követően érkeztünk meg, mintegy 1600 m-es szintkülönbséget leküzdve.

A tiszta időnek köszönhetően páratlan panorámában volt részünk, egy darabig elidőztünk a hegy tetején, hogy szemügyre vegyük a mély völgyeket és a kimagasló hegycsúcsokat.

A szél keményen dolgozott a hegytetőn, hamar elő is kerültek a szélkabátok, kapucnik, sapkák, még a kesztyű is jó szolgálatot tett.

Az ebédet a menedékház szomszédságában egy szélvédettebb helyen fogyasztottuk el, elkészültek a csúcsfotók, majd a sárga sáv jelzést követve a Szarvas-völgy irányába haladtunk, jól kirajzolódó hegyi ösvényen, amely mellett havasi gyopár bontogatta bársonyos szirmait.

A Coștila-tisztás közelében rácsatlakoztunk a feljövetelkor megismert útszakaszra és így egy jókora kört leírva ereszkedünk vissza a völgybe.

Az Omu-csúcstól számítva 4 órás gyaloglást követően, élményekkel gazdagodva értünk vissza az aljba hagyott gépkocsikhoz.

Dicséretes, hogy két bátor gyerek is velünk tartott, örvendetes, hogy egészen fiatalok is csatlakoztak, ugyanakkor egy szépkorú hölgy is teljesítette a nem mindennapi túrát.

Köszönettel tartozunk a túravezetőnek a program megszervezéséért és a kalauzolásért a sziklás hegyi ösvényeken és az égieknek, hogy ezúttal is vigyáztak ránk.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

 

Túra kép