Túrabeszámoló

Téli Istenszéke túra

 

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (CsEKE) 2026. február 8-ra hirdette meg a már hagyományossá vált téli Istenszéke túrát. A hagyományhoz az is hozzátartozik, hogy Solti Imre túravezető vállalja minden év februárjában ennek a közepesen nehéz túrának a megszervezését, lebonyolítását.

Vasárnap kora reggel 6 órakor találkozott a csapat egy része a belső Lidl parkolójában, innen indultunk autókkal Dédabisztra felé. Az időjárás nem ígérkezett kedvezőnek, sűrű köd ülte meg a Csíki-medencét, helyenként még esett is az eső, és az időjárás előrejelzés szerint sem várhattunk sok jót a mai naptól. Ennek ellenére a valamivel több, mint két órás autóút után lelkes kis csapat gyűlt össze a Bisztra-patak völgyében, és örömmel állapítottuk meg, hogy a borongós reggel ellenére volt érdeklődés a túra iránt, hisz voltak résztvevők Sepsiszentgyörgyről, Szovátáról, Gyergyószentmiklósról, a Kászonokból, és természetesen Csíkszeredából, valamint környékéről.

Indulás előtt számba vettük magunkat: 23 kétlábú lelkes természetjáró, és egy négylábú társuk alkotta a csapatot, amely a Hidas-patak mentén kezdte meg az emelkedést követve a kék kör turistajelzést. A terep eleinte nem volt nehéz, viszont sok mellékpatak, vagy inkább mellékér ömlik a Hidas-patakba, amelyek álszelésekor vigyázni kellet, nehogy bokáig süllyedjünk a latyakos sárba. A völgyet még hó borította, de az enyhe időjárás miatt ragadós, tapadós hórétegen araszoltunk felfelé a völgyön, amit helyenként ázott avarréteg váltott fel. Mindez semmit sem rontott a csapat jókedvén, jó hangulatban, jó tempóban haladtunk felfelé. Egy idő után elhagytuk a Hidas-patak völgyét, és ezután következett a túra legmeredekebb része, mondhatjuk, a csúcstámadás. Szerencsére legtöbben megfogadtuk túravezetőnk tanácsát, nem hagytuk otthon a hókarmokat, amiknek most igen nagy hasznát vettük a jeges-havas kaptatón.

Túravezetőnk javasolta, hogy innen mindenki a saját tempójának megfelelően haladjon, és megegyeztünk, hogy ha felérünk a platóra, akkor bevárunk mindenkit, mielőtt tovább indulnánk a kilátó irányába. A csapat bevárására azonban valamivel a platóra való feljutás előtt sor került, mert az élen járó túratársak jelezték, hogy az ösvényen, ahol haladunk, friss medvenyom ékeskedik. Sípoltunk, túrabotokat kocogtattunk össze, ami hatásosnak bizonyult, mert a maci (nyomairól ítélve) létért az ösvényről, és a sűrűben folyatta útját.

Vastag hórétegen bukdácsolva folytattuk utunkat, rengeteg vadállat nyomait fedeztük fel a hóban: a már említett medvenyom mellett volt szarvas-, róka-, helyenként mókusnyom is, és a hozzáértők még fajdkakas nyomait is felfedezték a hóban.

 Először a nyugati kilátó felé vettük az irányt. Sajnos, a köd nem szállt fel, és elérve a kilátót nem nyílt kilátás a Maros-völgyére, nem tudtunk gyönyörködni a Wass Albert által is oly gyönyörűen leírt tájban. Félórás ebédszünet után a keleti kilátó következett, ahol alig körvonalazódott az 1380 méter magas Istenszéke, és csak tippelni tudtunk, hogy a sűrű ködfátyol mögött hol is lehet a Kelemen-havasok fővonulata, vagy merre lehetnek a Görgényi-havasok.

Visszafele indultunk, hamarosan elértük a kék háromszöggel jelzett turistautat, amely az Utas-patak völgyén vezetett le minket. Bár nem volt annyira meredek a lefele vezető út, mégis nehézkesen haladtunk, mert nehezítette a járást a helyenként jeges, helyenként latyakos hó. Az ereszkedést nehezítette, hogy sokszor át kellett keljünk az Utas-patakon ahhoz, hogy haladni tudjunk lefelé. Minden felé, ahol eljártunk, olvadt a hó, csermelyek csörgedeztek lefelé, néha egy-egy madárdal is hirdette, hogy hiába van még odafenn térdig érő hó, a tél a végét járja, s - Áprilyt idézve - ,,hökken a hó a hideg havason".

Leérve a hegyről, körtúránk a Bisztra-völgyében végződött, ahol a 6-7 órásra tervezett túra végére érve, 800 méter szintkülönbség és 14 km megtétele után mindenki büszke volt magára, hisz épségben ért vissza kiindulópontunkhoz.

Megköszöntük túravezetőnknek a lelkes irányítást, majd jó pihenést és könnyű hetet kívánva mindenki indulásra készen állt, hisz még több órás autóút várt ránk hazáig.

 

Lejegyezte, Péli Mária

Csíkszereda