Túrabeszámoló

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, amikor a kora reggeli órákban népes csoportunkkal útnak indultunk Kolozs megyébe, hogy bejárjuk a legszebb, leghíresebb kastélyok, várak, emlékházak legkülönlegesebbeit.

Kirándulásunk első helyszíne Kalotaszeg legdélebbi vára, Magyarléta falu határában található Léta vára volt. Néhány kilométer gyaloglás után elénk tárult a mára csak romjaiban felfedezhető Léta vára (Géczi-vár).

A várrom büszkén magasodik a Jára völgye fölé, kissé nehezen, de már a völgyből is kivehetőek a vár egykori falai. Kisebb csoportokban sétáltunk a vár romjaihoz és voltak, akik kimerészkedtek egészen a romokra is. A csúcsról letekintve a völgybe, egy csodálatos mesebeli világ bontakozott ki előttünk, egy szinte érintetlennek tűnő tanyavilág, apró kis házacskákkal.

Miután visszasétáltunk az autóbuszhoz, Gyalu irányába vettük az utat, a Rákóczy -Bánffy kastélyhoz.

A mai gyalui várkastély építését a XV. századra teszik, várnagyát 1439-ből származó dokumentum említi először. A várbirtok kezdetben a váradi, majd az erdélyi püspökséghez tartozott. 1556-ban a vár a kamara tulajdonába került.

A XVI. század vége felé a Kendi család birtokolja. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem itt végeztette ki Kendi Ferenc és Bornemissza János törökpárti főurakat. 1599-ben Vitéz Mihály vajda – több más településsel együtt - Gyalut is elpusztította. 1605-ben Bocskai István vette be a várat. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok sokáig ostromolták és csak a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választását követően sikerült bevenni. Gróf Losonczi Bánffy Dénes dobokai főispán lett az új tulajdonos. 1702-ben Gróf Bánffy György erdélyi kormányzó itt tartotta lánya fényes esküvőjét. Az 1850 után többször is gazdát cserélt várbirtokot a Bánffyak visszaszerezték és 1911-ben jelentős átalakításokat végeztek az épületen. 1948-ig a Barcsay család birtokolta a várat. Barcsay Tamás, Bánffy Katinkát vette el feleségül, így került a kastély a Barcsayak birtokába.

A második világháború után az eredeti berendezése teljesen elpusztult. 1951- közigazgatási hivatalt telepítettek, míg a várkastély épületében gyermektábor, gyermeküdülő, majd 1960-tól 2002-ig fogyatékos gyerekek iskolája kapott helyet, azóta üresen áll. Barcsay Tamás Kanadában élő, magyar származású történelem professzor 2002-ben visszaigényelte a kastélyt.

A kastélyt 2012 szeptemberében kapta vissza Barcsay Tamás; a kastély jelenlegi tulajdonosa Nagy Elek üzletember.

Következő úticélunk és egyben szállásunk helye is, Sztána volt. Miután elfoglaltuk a szálláshelyünket és megvacsoráztunk, elgyalogoltunk a Varjúvárhoz.

Kós Károly egykori saját házát kalotaszegi Alszegen 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással. A második világháborúban feldúlták, ezért Kós már nem költözött vissza, bár 1977-ig élt.

Többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordultak a falai között. Móricz Zsigmondot egy farsangi mulatságra hívta meg Kós Károly, ami annyira jó sikerült, hogy az író nem nyugodhatott addig amíg ki nem írhatta magából ezt az élményt, ebből az élményből született meg a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című műve, ami az aktuális társadalmi életet mutatja be, a korabeli mulatságot ízig-vérig.

Az egész napi közel tíz kilométeres gyaloglás és szép élmények után jól megérdemelten nyugovóra tértünk.

Másnap, szombaton reggelink elfogyasztása után, Sebesvár várát látogattuk meg.

Sebesvár az azonos nevű faluban található. Régen Hunyadvárnak és Kalotaszeg várának is nevezték, Bánffyhunyad, illetve Kalotaszeg neve után. A második világháború végéig a Bánffy család tulajdona maradt. A felújított toronyhoz szinte mindenki felgyalogolt, ahol szép kilátás nyílt a környező hegyekre.

 

Második úticélunk a válaszúti Bánffy-kastély.

A napjainkban Kolozs Megyei Tanács tulajdonában levő kastély, az 1848–49-es forradalomban nagyon megrongálódott udvarház felújításából született, amelyet 1859 előtt kezdték újjáépíteni, az új tulajdonos, báró Bánffy Albert megrendelésére.

A kastély 1848–49-es forradalomban nagyon megrongálódott udvarház felújításából született, amelyet 1859 előtt kezdték újjáépíteni, az új tulajdonos, báró Bánffy Albert megrendelésére. A báró 1870-ben újabb javításokat végeztetett az udvarházon Kerekes Márton építésszel báró Bánffy Albert és Esterházy Ágnes fia, báró Bánffy Ádám (1847–1887) ugyanebben az évben vette el feleségül Wesselényi Máriát és a válaszúti kastélyba költöztek.

Báró Bánffy Ádám nevéhez fűződik a kastély legjelentősebb átépítése, amely során a korábbi épületre emeletet húztak, és kialakították a mai képét is meghatározó eklektikus homlokzatokat. A kastélyt 1887-ben Bánffy Ádám fia, báró Bánffy Albert (1871–1945) vette át, aki későbbi feleségével, Montbach Saroltával a XX. század elején kibővíttette a kastélyparkot és kialakított néhány manzárdszobát a felső emeleten, az utcára néző homlokzat elé pedig portikusza építtetett.

A helyi idegenvezetőnktől tartalmas bemutatót hallhattunk az igényesen megépített és rekonstruált faburkolatú nagy teremben, a Bánffy család őseiről, a kastély történetéről.

Itt a padlót tölgy- és kőrisfa kockákból rakott parkett borítja, a pompás kazettás mennyezet a német reneszánsz formavilágát idézi meg. A mennyezet zárópárkányán családi címereket tartanak, köztük Bánffy Ádám őseinek nevei jelennek meg. A terem fő ékessége az a zöld mázas cserépkályha, amelynek első változata 1878–79 telén készült el, majd nem sokkal később a báró Ferenc József császárnak ajándékozta, aki a gödöllői kastélyban állíttatta fel (elpusztult a világháborúban). Ezután Bánffy Ádám elkészítette a kályha ma Válaszúton látható másodpéldányát. A kályha két oldalfalán található domborművek a Vérszerződést, magyar történelmi csatajeleneteket, illetve azt a mozzanatot ábrázolják, amikor Árpád vezér birtokba veszi a magyar földet.

 

Ezután a Kallós emlékházhoz látogattunk, amelyet Kallós Zoltán 1992-ben hívott életre, és az elmúlt 70 évben begyűjtött tárgyi néprajzi anyagát a Kallós Zoltán Alapítvány gondozására bízta. Intézményünk célkitűzése a magyar népi kultúra szellemi, tárgyi értékeinek, hagyományainak megtartása és terjesztése. Azóta az Alapítvány olyan tevékenységeket, rendezvényeket, képzéseket szervez, melyek a térség kulturális életét felpezsdítik, a szórványban élő magyar közösségek megmaradását segítik.

Kallós Zoltán nemcsak népzenekutatóként kiemelkedő egyéniség, hanem néprajzi tárgyi gyűjteménye szempontjából is. Magángyűjteményének első, rendezett formában történő kiállítása először 1998. augusztus 8-án nyílt meg a nagyközönség számára.

A gyűjteménynek helyet adó kúriát szülei 1933-ban vásárolták a válaszúti Bánffy családtól.

Mintegy 10 000 néprajzi tárgy tartozik a kollekcióhoz (textil, viselet, bútorok, kerámiák és faeszközök). A mezőségi, kalotaszegi, erdélyi szász, román és moldvai csángó hagyományos népi tárgykultúra legszebb darabjait nyolc teremben vannak bemutatva. A több ezer műtárgy és fénykép mellett néprajzi könyvtár, nagyszámú népzenei felvétel, film és videó található archívumukban.

Szombati programunk utolsó helyszíneként a bonchidai, Bánffy kastélyhoz látogattunk, fénykorában Erdély Versailles-aként tartották számon a 16. századtól fokozatosan épült és a 19. század közepén nyerte el végleges formáját. Építéstörténetének legjelentősebb korszakai a reneszánsz és a barokk kor. 1944 őszén a visszavonuló német csapatok kifosztották, és felgyújtották a kastélyt – berendezése, könyvtára, valamint híres portrégalériája elpusztult. Belső tereinek gazdagságáról korabeli fényképek tanúskodnak. Az államosítás, a nem megfelelő hasznosítás, az állagmegóvás hiánya az épületek állapotának gyors leromlásához vezetett. 2007-től a Transylvania Trust Alapítvány koncesszióba vette a birtokot, az akkor még Tangerben élő egyetlen örököstől, Bánffy Katalintól és vezeti a műemléképület-együttes szakszerű felújítását, illetve élettel tölti meg a kastélyt. Bánffy Katalin idén február 14 én hunyt el Tangerben.

Ezután szállásunkra érkeztünk Kolozsvárra, ahol többágyas szobákban próbáltuk kipihenni a fáradalmainkat. Ugyanitt fogyasztottuk el a vacsoránkat is.

Esti fakultatív programként, két dokumentumfilmet néztünk meg: az akkor 99 éves Bánffy Katalinról, (kisfilm Marokkóból) és az Emlékezet őrzője, című filmet, Gergely Erzsébet a Házsongárd Alapítvány igazgató és Sipos David titkár közreműködésével.

Vasárnap a reggeli után, szentmisét hallgattunk a Ferencesek templomában.

Délelőtt Sipos Dávid idegenvezetésével, elsétáltunk a város történelmi nevezetességei előtt: Mátyás király szülőháza, Szent Mihály templom, Karolinák tere, Farkas utcai református templom előtt, majd ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe. Dávid előadását nagy örömmel és lenyűgözve hallgattuk. Megtudtuk, hogy a Házsongárdi temető legtipikusabb sírkőfajtája az úgynevezett ereszes kő, valamint a koporsó alakú tumba, amelyet még a 18. században is használtak. A főúri családok, egyházak versengve emeltek szebbnél szebb emlékműveket, kriptákat, mauzóleumokat halottaiknak, szeretteiknek.

Nagy élmény volt, híres írók, költők, neves történelmi családok kriptáinál időzni, s felemlegetni egy -egy verset és költőjét és éreztük, hogy:

„A tavasz jött a parttalan időben

s megállt a házsongárdi temetőben.”

(Áprily Lajos)

 

Csodálatos élményekkel, történelmi ismeretekkel gazdagodva és a túránk során tanult énekeket dalolva, jókedvvel tértünk haza otthonainkba.

 

Lejegyezte: Petres Éva