Túrabeszámoló

Honismereti túra a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében 2026.05. 30-án

A találkozási helyen túravezetőnk, László Ilona ismertette a túra kiindulópontjáig  való feljutást, autókkal a Szarkakőre. Aztán mégis néhányunkat  telefonon kellett visszatereljen a felújított mezei útra a csoporthoz.

 A tetőn üdvözli a résztvevőket,  ismerteti az útvonalat,  amely 21,6 km, 790 m szintkülönbséggel, meredekek és lejtők váltakozása.

Két,  Udvarhelyszék ősi székely településére indulunk, melyek közigazgatásilag Homorodszent- márton községhez tartoznak.

A tető ezen pontjáról nyílik a legszebb kilátás minden   irányba. A Hargita hegység kékes vonulatára , a meseszép zöld környezetbe meghúzódó nagyobb- kisebb , számomra először hallott településekre, pl. Dobó.

Utunk jobb oldalán látható a 3 m magas  terméskőből  felújított kőkereszt. Húsvéti határkerülők egy stációja . Továbbmenve ,  piros -fehér tarka  tehenek , lovak , juhnyáj  legel. Pásztor kutyák közelednek felénk,  majd visszaandalognak a nyájhoz. Hatalmas tölgyfa törzsén feltűnt az M betű a nyíllal, bal felé jelezve a végtelennek tűnő útat  Csíksomlyóra.

 Több száz éves tölgyek között járunk, majd cifra, bádogtetejű fakereszt mellett haladunk a  Gyepes patak völgyébe, amíg a " világ végére " érünk , Homorodremetére. Nevét a település egy ott lakó remetéről kapta. Első látvány,  egy rendezett gyümölcsöskertben nagyméretű színes edények tartóra akasztva , tűzhely  üsttel , lakóház és kisebb juhnyáj .

Keskeny földútról , régi  és felújított házak, kapuk, veteményes kertek, melegházak láthatók. Fahíd vezet át a Gyepes patakon , bal oldalt római katolikus templom és felújított épület, útmenti fa kereszt , világháborús emlékmű,  jobb oldalt gémes kút áll az út  szélén.  A falu utolsó érdekes favázas házát elhagyva, megszólalt a déli harangszó.

Az egyedülálló 19.századi , köralapú és zsindelytetejű szélmalomnál csoportkép készül, majd óriási magas bükk erdőbe felfelé vezet utunk. Tovább sokszínű  virágos réten,  füves legelőkön gyönyörködhetünk a hegyek- völgyek szépségeiben.

Egy dombon ebédeltünk,  ahonnan láthattuk a Gyepes patak völgyét , a dombok ölelésében a települést. Gyepes nevét, füves legelőiről kapta. Az itt élő emberek főként állattenyésztésből, földművelésből élnek. Magyar nemzetiségűek, dolgosak, vendégszeretők.

Az 1835-1840 között épült unitárius templom  (ékszerdoboz), berendezése kézzel festett motívumokkal díszített,  örömet  fakasztó. Őrzi a népi bútorfestés hagyományait.  Rendkívül díszes 18. századi orgonája , kék alapszinű  aranyozott faragványokkal , a felújítás után 2020 szeptember 19 újra meg szólalt .

Fából készült kis pallón lehet átmenni az alig csörgedező patakocskán. Esőzés idején,  úgy megárad , hogy mindent sodor magával, ami útjába kerül,  megbénítva a lakók átjárását egyik oldalról a másikra.  Hagyományos kőépület előtt fotózkodunk majd a helyi temetőn át újra virágos kaszálón, meredeken és lejtőn járunk.

Napfürdőzve , erdőben hűsülve, széltől frizuránk többször átfésűlve,  mindenkivel kicsit ismerkedve utunkba esett a  Szarkakő , ahol megpihentünk.

Rövid  gyaloglás után  vissza értünk a kiinduló helyükre. Szóval nem lehet leírni,  látni kell ezt a szépséget ,  amely körülvesz!

Aki, ma vállalta,  hogy időt,  energiát nem sajnálva végig járja és kellemessé varázsolja a mai napot, önmaga és túratársai számára,  biztos nem bánta meg !

Kelt Baróton 2026.05.31-én

        Gál Melinda