Túrabeszámoló

A CSEKE éves túratervében meghirdetett Magyarország-Horvátország buszos kirándulásra augusztus 19-28 között került sor.

 Erre a honismereti kirándulásra jelentkező lelkes csapatunk 19-én késő este indult útjára Csíkszeredából, hogy részt vehessen az augusztus 20-ai ünnepségeken, Debrecenben, illetve a fővárosban, Budapesten. 20-án délelőtt a debreceni virágkarnevált néztük meg, amin 1500 külföldi és magyarországi táncos látványos előadása kísérte a lenyűgöző, virágokból összeállított kocsik felvonulását. A többórás rendezvény után megtekintettük a közelben lévő Déry Múzeumban kiállított Krisztus trilógiát. A Munkácsy Mihály által festett remekművek hatásosan adják át Jézus szenvedéstörténetét. Ezt követően, a déli órákban Budapest felé vettük az irányt, ahová délután érkeztünk meg, és néhányan be is kapcsolódtunk a Szent István Bazilikában tartott ünnepi szentmisébe. Azt este 10 órától megtartott ünnepi tűzijátékon valamennyien részt vettünk, amely tematikájában Magyarország történelmi és kulturális öröksége előtt tisztelgett.

Másnap reggel búcsút vettünk Budapesttől és elindultunk Zágráb felé.

Zágrábi látogatásunkat Siklósi Beáta a helyi Liszt Ferenc intézet magyar származású kulturális asszisztense koordinálta.

Elkísért bennünket a szigetvári hős Zrínyi Miklós szobrához, (ahol csoportképet is készítettünk az Erdélyi Kárpát Egyesület zászlójával), majd megcsodáltuk a Horvát Nemzeti Színház épületét, amelyet Fellner& Helmer bécsi építészek terveztek, a Székesegyházat, a Szent Márk templomot és a város főterét.

Városlátogatás után újra útnak indultunk, most már a tengerpart fele, A szállásunk a KRK híd lábánál, tökéletes helyszín volt a csillagtúráinkhoz.

Harmadnap indult az isztriai programunk.

Elsőként Fiumébe utazunk és itt találkoztunk kedves idegenvezetőnkkel, Ágoston Gergely úrral, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetett személyével, aki legfontosabb feladatának tartja, hogy a magyarokkal és horvátokkal is megismertesse a közös múltat, valamint, hogy a horvát-magyar kapcsolatokat erősítse.

Izgalmas előadásmódjával megragadta figyelmünket, így számos új információval gyarapodott tudásunk. Felhívta figyelmünket Fiume városának magyar vonatkozásara, tudniillik a várost Mária Terézia adományozta Magyarországnak Corpus Separatum néven, ami így enkláveként a Magyar Királyság legnyugatibb pontja lett, egyben az ország legjelentősebb kikötőjévé vált.

Meglátogattuk a ferences-rendi kolostort, a “helyiek Csíksomlyója-ként” ismert. Ezt követően felgyalogoltunk a római-kori Trsat várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra és a Kvarner öbölre. A várból lesétálva megnéztük a város óvárosi kapuját, a Baross Gábor emléktáblát (ugyanis Baross miniszterként sokat tett Fiume fejlődédéért) és a kikötőt.

Ezután Abbáziába látogattunk. Az Abbázia szó apátságot jelent, a település ugyanis nevét a Benedek rendi apátságról kapta. A várost a „horvát Monte Carlo”-ként is emlegetik, klímájának és gyógyfürdőinek köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchia Riviérája lett. Abbáziai látogatásunk után hazamentünk a szállásunkra, fürödtünk a langyos tengerben és elfogyasztottuk a finom vacsorát.

Másnap gyalogtúrára indultunk az Ucska hegyre, ami a Dinári hegység legnyugatibb részét képezi. A hegy méreteit főleg olasz neve tükrözi, Monte Maggiore azaz Nagy Hegy. Legmagasabb pontja az 1401 méter magas Vojak csúcs, ami egyben az egész Isztriai félsziget legmagasabb pontja. Reggel autóbusszal megközelítettük a hegyet Poklon-ig, így 922 méteres magasságból indultunk útnak. Mivel a hegyet szinte teljesen lombhullató erdő borítja a fák nyújtotta árnyékban kellemes, élvezhető túránk volt. A 7 km hosszúságú túra és a 474 méter szintkülönbség megtétele után lélegzetelállító látványban volt részünk. A csúcsról nagyszerű kilátás nyílt mind belső-Isztriára, mind pedig a Kvarner öbölre. A kitartó túrázó csoportunk hazatérve a tenger langyos vizében vezette le fáradtságát.

Másnap ismét városnézés volt a program Ágoston Gergely bácsi idegenvezetésével. Megtekintettünk az Isztriai-félsziget legnagyobb városának számító Pólát, ahol rengeteg római korból származó épület maradt fenn.  Meglátogattuk az Amfiteátrumot, Augustus és Diana templomát és más jó állapotban fennmaradt római épített örökséget. Ezután magunk mögött hagytuk Póla Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát idéző utcáit és Rovinj felé vettük az irányt.

Rovinj velencei hangulatával egyértelműen az Isztriai-félsziget egyik legszebb városa. Itt meglátogattuk Szent Eufémia templomát, majd szabad program keretében mindenki bejárhatta a város gyönyörű utcáit. Ezt követően ismét hazatértünk szállásunkra, Uvala Scott-ba.

Az ezt követő napon egy igazán kellemes élményben volt részünk, ugyanis hajókázni mentünk. A hajó Lovran-ból indult és bejárta az egész Kvarner öblöt. Az út során mindenki kedvére fogyaszthatott a kapitány által felkínált különböző italokból, ráadásul zenét is szolgáltatott, ami még kellemesebbé tette a hajókirándulásunkat. A hajózás után visszatértünk Lovránba, ahol városnézés keretében meglátogattuk azt a villát is, ahol Feszty Árpád élete utolsó két hónapját töltötte, majd elbúcsúztunk Gergő bácsitól és hazatértünk Uvala Scott-ba.

Másnap reggel az Isztriai-félszigettől búcsút vettünk és Horvátország belseje felé indultunk, a Plitvicei tavakhoz. A tórendszer egy völgyben terül el, erdős hegyek veszik körül. Ez a legnagyobb, legrégebbi és leglátogatottabb horvát nemzeti park. Erdős hegyvidék, 16 különböző méretű tóval, kristályos kékes-zöld vízzel. A tavak vizüket számos patakból és kisebb vízfolyásból nyerik, és zuhatagok és vízesések kötik össze őket. Az türkiz színű tavak mentén sétálva igazán meditatív állapotba lehetett kerülni, figyelve a nemzeti parkban megtalálható számos madárfaj énekét.  A Plitvicei tavak bejárása körülbelül 6 órát vett igénybe, de senki sem sajnálta az ott eltöltött időt. Ezután már ismét Magyarország felé vettük az irányt és búcsút véve Horvátországtól megérkeztünk a Mohács melletti Bóly településre, ahol ünnepi vacsorát fogyasztottunk el, finom helyi borok kíséretében. A kissé kimerült csapatnak a vacsoránál már csak az alvás esett jobban.

A hazautazás napján még útba ejtettük az ópusztaszeri nemzeti emlékhelyet, ahol megtekintettük a híres Feszty körképet (eredeti címe: A magyarok bejövetele), amely a honfoglaló magyarok Kárpát-medencébe való bevonulásának egyik pillanatát örökít meg. Ezt követően bementünk Szeged városába is, ahol a fő célunk a Dóm megtekintése volt. A Dóm építésére úgy került sor, hogy a híres nagy szegedi árvíz után a város lakossága megfogadta, hogy amennyiben sikerül újjáépíteni a várost, hálából templomot épít. A Dóm bejárását és egy gyors fagyizást követően végre elindultunk hazafelé, Erdélybe.

A nyolc napos kirándulás eszmeiségének fontos része volt magyarságtudatunk és identitásunk erősítése. Erre utalhat legfőképpen az egykori magyar tengeri kijáratnak, Fiúménak a meglátogatása, és az ópusztaszeri emlékpark megtekintése is.

A Kárpát medencét széltében-hosszában bejárva büszkeséggel tölthet el, hogy nyolcszász évig jó gazdái voltunk ennek a csodálatos természeti földrajzi és történelmi egységnek.

 

Juhász Gyula szavai jutnak eszembe:

 

”nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!”

 

                                      (Juhász Gyula, Trianon)

 

 

Lejegyezte: Petres Gergő