Beszámoló a Bucsecs túráról

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület 2018. szeptember 22-23-án kétnapos túrát szervezett a Bucsecs-hegység nyugati részére, a Ialomiţa-folyó forrásvidékére. A Tőke Dénes túravezető által alaposan előkészített szép kora őszi túrán 29-en vettünk részt.
Csapatunk szombaton hajnali 5 órakor indult útnak Csíkszeredából a Sepsiszentgyörgy – Brassó – Sinaia útvonalat követve. Sinaia déli kijáratánál Târgovişte felé tartottunk, majd a tervek szerint a Trans-Bucegi útvonalon jutottunk volna gyalogtúránk kiindulóhelyére, azonban hídjavítási munkálatok miatt csak jókora kerülővel, így végül közel 4 órás utazást követően sikerült eljutni a Bolboci tó mellett Peştera-ra (1603 m), a táborhelyre.
Érkezésünket követően nem sokat időztünk, mindenki magához vette a kisebbik hátizsákját, amibe egy napra való élelem, folyadék és ruházat került, túravezetőnk ellátott a helyszínnel kapcsolatos földrajzi ismeretekkel, s azzal indultunk is a kék kereszt turistajelzés mentén, a 2206 m-en található Babele menedékházhoz, amelyet másfél óra alatt értünk el.
Jó volt az illatos borókák és törpefenyők között haladni, egyre feljebb jutni és gyönyörködni az előttünk kinyíló panorámában, a különlegesen kövezett utat követni, látni az ősz jeleit a környéken, az egyre inkább színesedő tájat.
A menedékháznál pihenőt tartottunk és megcsodáltuk a természet formázta kőgombákat, aztán tovább haladva elértük a Szfinxet. Felemelő érzés ezeket „élőben” látni és örömmel tölt el, hogy gyalogszerrel jutunk el idáig és nem a könnyebbik utat választjuk, ide ugyanis a Prahova-völgyéből könnyűszerrel feljutnak felvonóval a látogatók, ezért mindkét helyszínen rengeteg a turista.
A Bucsecs-platóján folytattuk utunkat, ezúttal a sárga sávjelzés mentén, finom homokos ösvényen, látva a Coştila tetején álló antennát, a mély völgybe beékelődő településeket és a Molnár-völgy csodaszép sziklatűit. Az ösvény enyhén emelkedett, helyenként elég keskeny is volt, ez azonban nem akadályozta meg a vakmerő hegyi kerékpárosokat, hogy végigkerekezzenek rajta. Közel 300 m szintkülönbség megtétele után már felértünk a Bucsecs-hegység tetejére, a 2507 m-es Omu csúcsra, közel kilenc km megtétele után.
Az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk, gyönyörű, tiszta őszi napunk volt, páramentes és a szélmozgás is mérsékelt, így kedvünkre elidőztünk a tetőn csodálva a környéket, az elénk táruló Gaura-völgyet és a messzeségben felsorakozó hegyek - Fogarasi-havasok, Jézer és Királykő látványát.
Az Omu menedékháznál falatoztunk, elkészültek a csúcsfotók, aztán még felmentünk az innen már karnyújtásnyira található 2503 m-es Bucura-csúcsra is.
A kék sávjelzést követtük tovább és az Obârşiei-völgyön keresztül ereszkedtünk vissza a táborhely felé. Utunk során érintettük a Török Mecset nevű sziklaformációt, majd egy kisebb vízesést, kövületeket is találtunk és szívecskét formázó köveket, helyenként még virágzó rododendronokat és tárnicsokat, s a sziklák közé ékelődő rozsdásodó lombokat, zöldellő fenyőket.
Olyan meseszerű minden, annyira gyönyörű a látvány, minden évszaknak megvan a maga szépsége és az őszre ez különösen igaz. Ezzel a sok szépséggel gazdagodva, legelésző juhnyájak mellett elhaladva értünk vissza a kiindulási pontra, még napvilág, hogy felállítsuk a sátrakat és kialakítsuk a táborhelyet.
Este hegyi járőrök figyelmeztettek, hogy helyezzük biztonságos helyre az élelmet és készüljünk arra, hogy medvék és vaddisznók látogatják a környéket. Szerencsére csendes volt az éj, semmi nem zavarta a pihenést. Hajnalban szemerkélő esőre ébredtünk, pedig aznapra havazást ígértek. Mindenki készült az újabb túrára, s mire indulni kellett az eső is elállt. Újabb szép nap ígérkezett, kellemes túrázó idővel.
Második nap az előző napról ismert kék sávjelzést követtük egy darabig, aztán a piros háromszög jelzésen folytattuk tovább utunkat. A mostanra megszelídült hegyi patakot átszelve a Valea Doamnei völgyön kapaszkodtunk egyre feljebb az oldalon, először füves részen - ahol egyik túratársunk szabályos szívecskét formázó hatalmas pöfeteget talált, majd egyre sziklásabb terepen, így értük el Bătrâna-csúcsot (2181 m), majd innen a piros sávjelzés mentén kezdtünk ereszkedni a Határvadászok útján, amely igazi promenád a puha, selymes, zöldellő szőnyegével, melyet vadárvácskák szegélyeznek. Az egykori Határvadászok útja a Strunga-csúcs felé vezetett, ahol szebbnél-szebb sziklakertek látványa tárult elénk, a kövirózsák csodaszép példányaival.
A környéken nyájak legelésznek, az egyik juhnyáj pedig éppen lefele tartott egy keskeny, kanyargós, meredek hegyi ösvényen, olyan hatást keltve mintha „Juhpatak” csordogálna lefele. Ez is nagy élményt jelentett, érdekes volt mindezt a magasból szemlélni.
A Strunga-csúcsról a Strunga-nyeregbe (1904 m) ereszkedtünk vissza, ahol kényelmes menedékhely van kialakítva. Itt ebédeltünk, de nem időztünk túl sokat, mert a felhők hirtelen beereszkedtek és hűvösre fordult az idő. Tovább folytattuk utunkat és ahogy leértünk a völgybe már újra napsütés fogadott és jóval enyhébb hőmérséklet, békésen legelésző tehénkék és nyári szállások sokasága. A piros sáv és piros kereszt turistajelzést követve elértük a Padina menedékházat, majd kék kereszt jelzés mentén folytattuk utunkat a Peştera Ialomiţei-barlang irányába, ahonnan hamar visszaértünk a táborhelyre, közel 18 km-t megtéve.
Táborbontás következett, pakolás, búcsúzás a hegytől, a Bucsecs csodaszép őszi arcától és egy újabb négy órás autós utazás hazafelé.
Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, ezúton is köszönjük túravezetőnknek, hogy megosztotta velünk ismereteit és általa részesei lehettünk egy újabb csodának.

 

 

Lejegyezte,
Péterffy Ágnes

Csíkszereda, 2018. szeptember 24

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma