Beszámoló a Duna Deltai túráról

„A világból annyi a miénk, amennyit látunk belole.”
-Dr. Hermann Antal-


A Duna Deltai túra csodálatos és felejthetetlen kirándulás volt! Köszönet a szervezőknek – a túravezetőknek, Gyurinak és Rozinak, a túra kigondolásáért, lelkes megszervezéséért, a szívvel-lélekkel való kivitelezéséért, a belefektetett időért és energiáért !
A kirándulás, lépésről-lépésre, figyelmesen volt megtervezve a szervezők részéről, és szeretettel, szív-lélekkel levezetve. Mi csak a bátorságot, a kíváncsiságot és a kalandvágyat kellett magunkkal vigyük, mert a többi adva volt.

Április 27-én, szerdán, egy hideg hajnalon, elhagyva a civilizáció melegét és kényelmét, komfortzónánkból kilépve, a rossz időjárás ellenére, bátorsággal és jókedvvel felvértezve, nekivágtunk a nagy világnak, azaz a Duna Deltának.

Mint a népmesék szereplői - no, nem lóháton, hanem 9 autóval - 32 lelkes túrázó, elindultunk a Csíkszereda - Kézdivásárhely - Ozsdola - Focşani - Brăila - Tulcea - Mahmudia -Szent-György útvonalon az úticélunk végállomásáig, oda, ahol a Duna a Fekete-tengerbe ömlik.
Brailán kompon keltünk át, folytatva utunkat. Amint átértünk a túloldalra, a kanyargós utakon száguldva, elénk tárult a vízi világ egy töredéke, megcsillantva szépségét.
Tulceán volt egy majdnem két órás pihenőnk. Ez idő alatt mindenki azt csinált, amit jónak látott: sétált, múzeumot látogatott, vagy csak egyszeruen a Duna parton pihent. Majd Tulceatól tovább mentünk Mahmudiáig, ahol kicuccoltunk, az autókat biztonságos helyen leparkoltuk. A hajó érkezéséig volt egy két órás pihenőnk, de senki nem unatkozott. Számunkra megállt az idő. Jóleső érzés volt megállni a hétköznapok pörgéséből, átvenni-átélni a csendet, a nyugalmat, gyönyörködni az elénk tárulkozó tájban, figyelni az elsuhanó csónakokat... Egyszerűen betekinteni sokunk számára egy eddig ismeretlen, ám csodálatos világba.
Mahmudiától a végállomásig, Szent Györgyig, gyors hajóval utaztunk. Időt nyertünk, mert így jóval hamarabb megérkeztünk. Csónakokba átpakolva a személyes holminkat, sorunkra vártunk türelmesen és kitartóan, hogy a táborhelyre szállítsanak. Három rendben szállítottak minket a csónakkal, ahhoz, hogy mind megérkezzünk.
Én, az utolsó csónakkal csónakáztam a táborhely felé. Ám amikor megérkeztem, és mint Kolumbusz, a földre léptem, szájtátva gyönyörködtem Isten földi paradicsomában. Egyszerűen csodálatos volt nézni a Dunát amint beleömlik a tengerbe. Ahogy mondani szokták: „egy köpésre” voltunk a tengertől. Kagylószőnyeg fogadott a parton. Sajnáltunk rálépni ...
... És elkezdődött a tábori élet: sátortábor építés, közös főzés-közös evés, különböző „varázsfőzetek” kóstolgatása, késő éjszakába nyúló koncertek, túrázások a környéken, kirándulások a csatornákon, kiruccanások közeli-távoli helyeken, helybeli ízek kóstolgatása, sátor ázás, széllel-köddel harcolás, fogvacogás, cicamosdás, lábáztatás, kagylógyűjtés, halászattal való próbálkozás, kígyókkal való találkozás ... és még sok-sok más minden.
Nagy öröm volt számunkra, hogy felfedezhettük a körülöttünk levő világot. Túrázásaink, kirándulásaink során megcsodálhattuk a minket körül ölelő növény- és állatvilágot. Örömmel fogadtuk a sok szépet és jót, de hősiesen fogadtuk a ködöt, a hideget, a sárt és a tocsogást is.
Meg kellett szokjuk a környezetünkben levő zajokat: a Duna locsogását, a tenger morajlását, a madarak vijjogását, a békák kuruttyolását ...
Sajnos, szembesültünk az emberek romboló magatartásával is, mert rengeteg szemetet találtunk a parton, mindenütt eldobva. Szedegettük is az eldobott szemetet, de az egészet lehetetlen volt összegyűjteni.
Nos, mire mindent megszoktunk, elérkezett az idő a hazatérésre. Kissé szomorúan készültünk a nagybetűs világba való visszatérésre, hátra hagyva a nyugodt életmódot.
A táborbontást megeloző este, nagy tábortűzzel, népdalénekléssel és imával zártuk ezt a kellemes idoszakot. Hálát adtunk azért, hogy balesetmentesen telt el ez az időszak, és, hogy nem esett az eső.
Vasárnap hajnalban 5 órakor keltünk. Sátrat bontottunk, és ki-ki saját ritmusában, a rövidítőn avagy a hosszú úton, elindult a kikötoő felé. A hosszú út sármentességet jelentett, kikerülve a mocsaras vidéket, a tengerpartot követve. A rövidítés - az rövidítés a mocsaras helyeken keresztül. Jó páran, időhiány miatt, a rövidítést választottuk. Tocsogtunk, cuppogtunk a sárban. Ám kárpótolt a felkelő nap látványa.
A felkelő nap vöröses-ciklámen sugarai megvilágították a mocsárt, látszottak a száraz fucsomók között kifeszített pókhálók. A növények fölött lebegő köd pedig mesebeli képet nyújtott.
A visszafele út szintén zökkenőmentesen történt, annyi különbséggel, hogy lassú hajóval tértünk vissza Mahmudiára. Ennek a lassú hajónak is megvolt a varázsa. Mosolyogva jegyeztem meg, hogy olyan érzés, mintha a Mississippin hajóznánk, gőzhajóval.
Nagyon nehéz dolgom van, mert röviden és tömören kell összefoglalni mindazt, ami majdnem egy hetes kaland volt. Több órán keresztül lehetne erről lelkesen mesélni. Remélem, hogy lesz még erre lehetoség.
A jó Isten is meghallgatta imáinkat, mert kegyes volt Velünk. A hideg, és a hideg szél ellenére, nem esett az eső. A hideg, szeles időjárást kárpótolta a meleg fogadtatás, a helybeliek részérol, no meg a gyönyöru táj.
Mint a népmesék varázslatos szereplői, a félelmeinket és aggodalmainkat túllépve, kitartással, akaraterővel, találékonysággal, szorgalommal, segítőkészséggel, jósággal és szeretettel legyőztük a nehézségeket, túlléptünk minden akadályt. Felejthetetlen élményekkel, érzésekkel, tapasztalattal gazdagodva, megerőssödött önbizalommal, megerősödött akarattal tértünk haza.
Köszönöm még egyszer a túravezetőknek, Gyurinak és Rozinak, hogy megszervezték ezt a mesebeli túrát! Adjon az Isten erőt, egészséget Nekik, hogy ennek a túrának legyen folytatása!
Köszönöm a túratársaknak, hogy együtt lehettünk! Jó volt együtt lenni!

Gáll Ibolya


Meglepetés vers a csodás túra emlékére
(saját költemény ? )

Itt van újra, itt van újra a CSEKE nagy csapat,
csapjad össze, csapjad össze a mancsodat!
Megérkeztünk, megjöttünk,
sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagabbak lettünk!
Felfedezni indultunk, a Duna-Deltába jutottunk,
annak is a legdélibb csücskébe, oda ahol a Duna ömlik a tengerbe.

Mi vagyunk a deltások, a deltai túrázok.
Miből állt a nagy túránk? Sok mindenből, kiskománk!
Szabadság-jókedv-kacagás,
sátrazás-túrázás-a Dunán való csónakázás,
pihenés és sziesztázás,
evés-ivás-kóstolgatás,
énekelés-kornyikálás,
viccelodés-csipkelodés-közös evés, közös főzés,
cicamosdás-lábáztatás-sátor ázás-éjszakai fogvacogás,
kagylógyűjtés- szemét szedés-viperával szemezgetés.

Itt van újra, itt van újra a nagy csapat,
csapjad össze, csapjad össze a mancsodat!
Megérkeztünk, megjöttünk,
sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagabbak lettünk.

 

Vissza

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma