JUBILEUMI TÚRA A GYERGYÓI-HAVASOKBA

2015. április 11-én, a hosszú ideig elhúzódó borús időjárás után, igazi ragyogó napra ébredtünk. A szombati EKE-túrára érkezve, lelkesen gyülekeztünk a vonatra várva, mellyel Marosfőnél beléptünk a Gyergyói-medencébe. Vaslábon csapatunk szépszámú háromszéki és egy szentegyházi túratárssal kiegészülve vált teljessé, huszonnégyen indultunk a Gyergyói-havasok tetejének, a Sipos-kőnek meghódítására és környékének bebarangolására.

A házakat magunk mögött hagyva, verőfényes időben ballagtunk ‒ a kék kereszt jelzés mentén, a Lok-patak völgyében haladva. Rövidesen kellemesen hűvös erdőbe vezetett utunk. Megjelentek az első hófoltok is, melyek ahogy feljebb és feljebb értünk, egyre kiterjedtek, jelezvén, hogy bár lent a medencében már bontogatja szárnyait a tavasz, a hegyen még elszántan tartja magát a tél. Hamarosan útelágazáshoz értünk, ahol nem a közeli Súgó-barlanghoz vezető utat választottuk, hanem emelkedni kezdtünk a Lok-nyereg felé. A fák között időnként felcsillanó napsugarak gyémántfényűre világították a tavaszi havat. Időnként méretes medvenyomok bukkantak ki az erdő sűrűjéből. Utunk egyre emelkedett, madárdalos kísérettel, néhol bokáig érő hóban, máshol köves patakmederben lépkedtünk, mígnem tisztáshoz, a számos turistaút találkozási pontjának számító Lok-nyeregbe értünk. Csodás környezetben pihenhettük ki utunk kezdeti fáradalmait: a vízválasztó nyeregből bámulatos látvány tárult elénk, a Nagy-Hagymás méltóságteljes sziklafala tűnt fel előttünk, ellenkező irányban pedig a Görgényi-havasok sűrű erdőrengetegei húzódtak, középen a Csomafalvi-Dél-hegy tömbjével. Szomjunkat hűsítő hegyi forrásból olthattuk, de a hátizsákokból előkerült jól megérdemelt tízóraink is. A napsugarak ölelésében eltöltött pihenő után következhetett túránk legmeredekebb kapaszkodója. Itt-ott, kisebb csomókban sárga foltok díszítették az ébredező legelőt. Bizony, a martilapu is kibújt a tél börtönéből. Újból erdőbe érve, jókora hó fogadott, mely igencsak megnehezítette dolgunkat, de szemünk előtt ott lebegett az egyre csak közeledő cél: rövid időn belül a Hegyes-kő csúcsára értünk, ahonnan az elénk táruló panoráma minden fáradtságunkért kárpótolt. A völgyben, a Kakas-hegy alatt ott terült el kiinduló pontunk, Vasláb, fölötte pedig a Hargita és Görgényi-havasok választóvonalát jelentő Libán-tetővel. Tapasztalt túratársainknak köszönhetően sikerült beazonosítani mindkét vulkanikus eredetű hegység fő csúcsait. A látóhatárt kémlelve, misztikus homályba burkolózva hirtelen fölsejlett a hótól fehérlő Fogarasi-havasok grandiózus masszívuma is. Az elmondottak alapján valahol a Hegyes-kő környékén található az Olt folyó leghosszabb ágának a forrása, melynek felkutatására néhányan rögtönzött felfedezőútra indultunk, de a hatalmas hó megakadályozta a forrás fellelését, mely még téli álmát aludta a vastag „bunda” alatt. Sebaj! Egyel több ok, hogy visszatérjünk e kivételes helyre. Rövid séta után végre megérkeztünk az 1568 méter magas Sipos-kőre, mely a Gyergyói-havasok legmagasabb pontja. Itt pezsgőt bontottunk, hisz túravezetőink számára különleges üzenetet hordozott a hely: szinte napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt, ezen a túrán találkoztak először. Az évforduló örömére most újra végigjárhattuk az útvonalat. Különböző viccek elhangzása közben vidáman elfogyasztottuk ebédünket, és elkészült a hagyományos és kötelező csoportkép is. A csúcsról továbbindulva, egy közeli tisztásról megcsodálhattuk a Hagymás-hegység fehéren csillogó mészkőfalait, az Öcsém-tető alatt elterülő, hótól szikrázó ördögmalmokat, a Terkő szikláit, majd a Csíki-havasokkal folytatódott a panoráma. A Naskalattól egész a Szellő-tetőig tartott a látvány. A háttérben a Tarkő-hegység gerince húzódott. A látottaktól feltöltődve kezdtünk ereszkedni, de kisvártatva, újból megállásra késztetett a kilátás, újabb hegyek, csúcsok sorakoztak fel előttünk: a sötétlő Fekete-hagymás, a Csofronka magasba tornyosuló sziklája, a Gyilkos-tavat rejtő Békás, majd a Pongrác-tetőn túl magasodó Vit-havas kucsmaszerű mészkőszirtje. Mindezek mögött a Csalhó bámulatos tömbje is felbukkant. Északon a Kelemen-havasok csúcsai magaslottak, tőlük keletre a Besztercei-havasokban gyönyörködhettünk. A magasság csökkenésével, a sűrű fenyveserdőből kiérve, megmutatkoztak az élénk lila színben pompázó kárpáti sáfrányok, hirdetve a tavasz eljöttét. A piros háromszög jelzésen haladva, a Csíszér-tető elhagyása után hirtelen előbukkant végső úti célunk, Gyergyószentmiklós városa, körülötte a Gyergyói-medence falvaival. A pazar kilátást nyújtó hegyoldalról mindenki egy utolsó napfürdőt vett, majd meredek, köves úton indultunk tovább lefele. Lassacskán megjelentek a város közelségét jelző nyaralók, majd a lakóházak. Gyergyószentmiklós átszelése tűnt a leghosszabbnak, de a vasútállomásra érve mindenki megkönnyebbülten pihent meg.

A hazaút újabb kirándulások megbeszélésével, tervezésével telt el. A fizikai fáradtságot leszámítva, a látottaktól feltöltődve érkeztünk haza a sok különlegességet rejtegető Gyergyói-havasokból. Kivétel nélkül mindenkinek maradandó élményt jelentettek az átéltek. Köszönjük a Daday házaspárnak a tartalmas túrát és kívánunk nekik még nagyon hosszú együtt töltött időt!

Capcalo Dániel

2015. április 12.

 

Vissza

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma