Erőss Zsolt Teljesítménytura 

A Hargita Népében olvastam, hogy az idén is sor kerül, immáron második alkalommal az ERŐSS ZSOLT TELJESÍTMÉNYTÚRÁ(K)RA.

Hurrá, itt a lehetőség - „most vagy soha”, fogalmaztam meg magamnak. Az időjárási előrejelzést megnézve nem sok jóval kecsegtetett. Korai kelés, még sötétben indultunk autóinkkal, hiszen a 7 órai indulást is el kellett érni.
Jó kis csapat verődött össze a gyergyói Salamon Ernő Gimnázium előtt. Megtörtént a bejelentkezés, mindenki megkapta a kis „túlélő” csomagját, a térképet. Rövid megnyitó után indulhattak a bátrabbak, a 43,6 km-es leghosszabb távra.
Mi Csíki EKÉsekként öten vágtunk neki a 24,6 km-es távnak. A nagy szintkülönbségek és meredek ereszkedők, próbára tettek, lelassultunk, de soha nem merült fel a feladás vagy visszafordulás gondolata. Sokszor kétszáz fölé kúszott a pulzusunk, beindult a méregtelenítés is. Lassan a szél-eső kabátok is lekerültek rólunk. Egymást bátorítottuk, bevártuk. A 4-es ellenőrző pontnál lévő pihenő, a zsíros kenyér és meleg tea üdítően hatott. Szélcsendes időben hagytuk magunk mögött a Kilométereket. Gyakran álltunk meg fényképezni, megcsodálni a tájat. Nálunk nem számított a szintidő, nem rohantunk. Magunk mögött hagyva a Vit-havast és Cofronkát, a távolban a Csalhó szirtjei tűntek elő. Már régen nem láttuk a távoli Fekete-Rezt, a Maros forrásvidékét. Meglátva a Gyilkos hegyeket tudtuk, hogy közeledik a Gyilkos-tó, úti célunk végpontja. A meredekkel megbirkózva leértünk, kissé nehézkes volt a Juh-patakán való átkelés. A botok itt is jó szolgálatot tettek. A sziklák szegélyezte sima úton hamar elértük az aszfaltot. Nemsokára feltűnt a tó. A Finish táblát elérve a Napsugár villánál lejelentkeztünk.
Megkaptuk az OKLEVELEKET és a KITŰZŐNKET, amikért keményen „megdolgoztunk”. -„Sok jó ember kis helyen is elfér”, ezt tudják, akik a kis buszban velünk utaztak vissza Gyergyóba. A medencében végig zuhogott az eső. A hegyek néhol „pipáltak”, a felhők ránk ereszkedtek. Hálát adtunk, hogy nekünk kedvezett az időjárás. Zsolt szelleme és védő karja, mindvégig velünk volt.
Volt valami közös felemelő, megmagyarázhatatlan érzés bennem. Össze- tartoztunk, egy nemes cél érdekében összefogtunk, ha most csak egy napra is. Akaratból, kitartásból jelesre vizsgáztunk. Megcsináltuk. Büszkeség töltött el.

Rafain Enikő Kincső túrázó

 

Vissza

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma