Életképek

 

„Nagy fába vágtam a fejszémet” - fogalmazódik meg bennem a gondolat. Kellene írni, megemlékezni, hogy maradjon pár gondolat írott formában is, nemcsak számomra hanem mindazok számára is, akik ismertük, szerettük és szívünkbe zártuk. Ő Pomjanek Béla egy túratársunk, akire emlékeztünk, mikor egy 40 fős csapattal indultunk útnak a Pogány-Szép havas irányába, feljutva a Szent László kápolnához.

Ezt az utat nem csak magunkért, hanem Őérte is tettük meg. Mindvégig ott volt velünk, a lépteinkben, a magyarázatokban, a távolba elmerengő tekinteteinkben, a leszakított virágainkban, az énekeinkben.

Én jó 35 éve ismerem Őt. A Jöjjön Velünk élharcosa volt, túrázásaink főszereplője, szervezője, a szerkezet alkatrésze. De emberi kvalitásaiból fakadóan jóval több, más is!

Igazgatóm a taplocai kisiskolában. Abból az időből az iskolai közös kirándulások hangulata maradt meg bennem, a Hosszúaszóban, a Somlyói nyeregben, a Suta alatt.

Az utóbbi időkben az év utolsó napján, pontban 12 órakor egy kis „csapatunkkal” elkísértük Őt, s a Somlyói messzilátónál közösen búcsúztattuk az évet, koccintva egy pohár pezsgővel. Ezek a pillanatok örökre beégtek emlékezetünkbe. És milyen jó a közös fényképeket nézegetni, mesélni róla. Hisz olyankor minden közelivé, elérhetővé válik számunkra. Előkerülnek megsárgult füzetlapokra beragasztott fehér-fekete képeink, túrabeszámolók, sokukat ő írta.

De könyvek, újságcikkek sokasága is, amikben igényesen, részletesen közölt információi gyarapítottak, tanítottak. Hiszen izig-vérig pedagógus volt és nem csak az! Emberségből, segítőkészségből, szervezésből jelesre vizsgázott. Gazdag, változatos élete volt. Bejárta a nagyvilágot és ezáltal minket is gazdagított. A természet tisztelője és nagy ismerője volt. A boldogasszony papucsát és sok más ritkaságot, védett virágot ő mutatott meg nekünk. Ezek a ritka helyek, ahová nem mindenki jut el. Vendégeimet szoktam elvinni ezekre a ritka helyekre, hogy hazatérve elmondhassák..láttak egy csodát. Egy darabot ők is a szívükbe zártak mindebből a csodából ami körülvesz. Mindezek elérhetőek, szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk. Csak fel kell húzni a bakancsot, pakolni a hátizsákot a fényképezőgépet és indulni. Magunk mögött hagyni a város zaját és indulni az útra, ami vár. És az út végén megköszönni a Fennvalónak, hogy mindezt a szépet nekünk teremtette, belénk plántálta.

Jó volt ismert és messziről jött társakkal (Szentgyörgyiekkel) meghódítani a mi hegyeinket.

„Mert a víz szalad, de a kő marad, a kő marad…” Wass Albertet idézve.

Igen! Ő emlékeinkben marad, ha a víz szalad, akkor is.

...„Kis Somlyó Nagy Somlyó Hegye,

a miénk vagy, úgy érzem, Örökre!”

 

Csíkszereda, 2015 május.30

Rafain Enikő túratárs

 

Vissza

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma