Rovásportya autóbuszos honismereti túra

2014. május 10-11.

A 2014-es EKE-napra a Csíkszéki EKE egy különleges, kétnapos túrát szervezett: a rovásportyát. Ez a honismereti túra nem a testi erőnket tette próbára, hanem a lelkünket, kulturális műveltségünket edzette, képezte. Célja a rovásírás népszerűsítése, a rovásírásos emlékek felkeresése volt, de ezen felül sokat tanulhattunk a rovásírás egykori és mai kutatóiról, művelőiről, illetve a túra során több magyar kulturális-történelmi emléket is meglátogattunk. Tavaly is szerveződött már egy rovásportya, de az csak a Hargita megyében lévő rovásemlékeket vette sorra. Ennek folytatásának tekinthető ez a kétnapos portya, amely több megyébe kalauzolt minket: Kovászna, Brassó, Szeben, Maros.

Szombat hajnalban a buszra felülvén Kászonimpér temploma felé vettük az irányt, ám a Nyerges-tetőn nem haladhattunk át megemlékezés nélkül. A legutóbb állított kopjafák megszemlélése után körbeállva imádkoztunk a hősökért. Kászonimpér templomában a kőasztalba vésett rovásemléket próbáltuk zseblámpával megtalálni, hiszen a rovások oldalfényben voltak a legkönnyebben felismerhetők. Továbbutazva Gelencére az UNESCO világörökség részének nyilvánított templomban Ilonka néni mutatta meg nekünk a freskó egyik alakjának bal könyöke alatt, hogy pontosan hol kell keresnünk a rovásírást. A templom belsejének alapos megismerése után a harangtoronyból szemléltük a környéket, miközben érdekes információkat tudtunk meg a falu életéről, a környező hegyekről, különösen egy gombafajtáról, amely csak ott, avarégetés után nő. Következő megállónk Dálnok volt, ahol a kórusi galérián kutattuk a falba vésett-festett rovásjeleket. Dálnok után Fogarason szálltunk ki a buszból, hogy a fogarasi vár kívül-belül való körbejárása után a református templom kertjébe bejutva megnézhessük Árva Bethlen Kata síremlékét, amelyen Bod Péter emlékverse olvasható. A vers másolata a templom bejárata felett, a falbavésve is megtalálható, amelyen az aláírás rovásírással íródott („Bod Péter készítette Igenben”). A templomban megcsodáltuk Árva Bethlen Kata egykori, aranysárga menyasszonyi ruhájából készült terítőt, amelyet a változatos állatfigurás, és fekete-embert ábrázoló hímzés tett különlegessé. A fogarasi lelkész felesége nem csupán a templomkertet, és a templom belsejét mutatta be nekünk nagy részletességgel, hanem az ottani szórványban élő magyarság hétköznapjaival, nehézségeivel is megismertetett minket. A szombati nap utolsó megállóhelye Kerc volt, ahol rovásírást nem kerestünk ugyan, de alaposan bejártuk, megismertük a legkeletibb ciszterci kolostor romjait. A legelszántabbak a harangtoronyba felmászva csodálatos panorámában gyönyörködhettek: a lemenő nap fényében a kolostor romjai felett a Fogarasi-havasok havas csúcsai tűntek fel. A dévai szállásunk felé tartva a buszban sok érdekességet hallhattunk Torma Zsófia ősrégészről, aki a XIX. században tett le névjegyét a rovásírás-kutatás asztalára. Mire Dévára értünk már erős este volt, így a Hunyad megyei magyar napok keretében tartott Edda koncertet lekéstük, ettől függetlenül sikerült nagyon kellemesen eltöltenünk az estét.

Vasárnap reggel a tatárlakai rovásemlékről készült sziklatömb-emlékmű mellett haladt el az utunk, így egy csoportkép erejéig kiszálltunk az autóbuszból. Továbbhaladva Gyulafehérváron megtekintettük az érseki székesegyházat, nagyjaink sírjaival (többek között: Hunyadi János, Hunyadi László, Bocskai István). A székesegyházban épp egy magyarországi középiskolás csoport énekkara énekelt, akik – mint kiderült - a Határtalanul program keretében érkeztek néhány napra Erdélybe. Ezután Nagyenyedre utaztunk, ahol szintén nem rovásírásos emléket, hanem egyéb kulturális emlékeket kutattunk, így a nagyenyedi vártemplomot, és a felújítás alatt álló híres líceumot, ahol többek között Kőrösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, és még számos hírességünk is tanult. Majd áthaladva a Kőközön Torockóra érkeztünk, ahol a tiszta vizű forrás mellett, kilátással a Székelykőre fogyasztottuk el ebéd gyanánt a tarisznyánkból előkerülő finomságokat. A kellemes pihenő után az aranyosszentmihályi templom külső falán kerestünk rovásírásos emléket, amelyek megtalálásában a helyi lelkész segített, aki később az orgonához ülve éneklésre buzdította csapatunkat. Viszonzásul mi egy közös imádságra bíztattuk őt, amely kérésünknek örömmel eleget tett. A kétnapos portya utolsó állomása a Nyárádszeredától nem messze található Berekeresztúr volt, ahol szintén a templom falán akadtunk rá a rovásjelekre. Már besötétedett mire beültünk az autóbuszba. A visszafelé úton saját örömünkre népdalokat énekeltünk a buszban több órán keresztül, amíg haza nem érkeztünk: ki Udvarhelyre, ki Szentegyházára, ki pedig Csíkszeredába.

Az együtt töltött két nap után mindannyian élményekkel feltöltődve, lélekben gazdagodva, kulturális ismeretekkel gyarapodva érkeztünk haza, megismerve a rovásírás egykori és mai kutatóit, ápolóit, tárgyi emlékeit, és meglátogatva számos más gyönyörű kulturális-történelmi emlékhelyet. Nem csoda hát, hogy elköszönéskor mind a huszonöten ugyanazt kérdeztük a szervezőtől: Mikor lesz a következő?

Partl Alexandra Petra, résztvevő

VISSZA

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma