Csukás gerinctúra

Látnivalók, nevezetességek:

Tájképi:

A Csukás hegységet a konglomerátum tipusú kőzetekre jellemző kőgombák és szfinxek uralják. Az éredekes alakú, bizarr sziklák a fagyaprózódás következményei, mely társult a különböző keménységű rétegek szelektív eróziójával, főleg a szélmarással (korrázió) és a szélkifuvással (defláció).

Történelmi:

  • Bodzavidék déli része a bodolai Béldi grófok birtoka volt
  • A középkorban fontos kereskedelmi út vezetett Erdély és Havasalföld között, melyet Bodza útjának neveztek. Bodzamezőn és a Tatárhavas-hágón keresztül vezetett. A hágón vámház is volt.
  • Királykő vagy Bodza várát, mely a Tatárhavas- hágótól délre, a Királyhegy (1487 m) előfokán állt, Szent István király építetett a határok védelmére

A térség földtani felépítése:

A Kárpátok vonulata az Erdélyi mikrólemez (Pannon lemez része) és a Podóliai-, Fekete tengeri-, és a Mőziai mikrolemezek ütközése során emelkedett ki. A térséget alakító Erdélyi- és Fekete tengeri (Dobruzsai) mikrolemezek összepréselődése emelte ki a középidei tengerüledéket. A hegység tovább emelkedett a szubherciniai (felső kréta), majd a szávai, az attikai és a valáhiai kéregmozgások során.

Az üledéktakaró rétegei:

  • Csalhó takaró – Belső-Dacidák rőgdarabjaiból, törmelékeiből keletkezett belső flis
  • Erre vastag komglomerátum takaró települt az alsó kréta végén

 A hegység jellegzetes, domborzatot meghatározó kőzete a Csalhó-Zaganu konglomerátum vagy kavicskő (albai-cenománi emelet), melynek vastagsága néhol eléri a 600 m.

E réteg rátelepült a puhább palás-, márgás-, homokkőves alsókréta flisrétegre (barrémi-apti emelet).

A konglomerátumot alkotó kavicsokat (mészkővek, kristályos vagy vulkáni eredetű kőzetek) meszes-homokos anyag köt össze. A hegység központi részét (Csukás, Tigájok, Piroska-havas, Gropsoarele, Zaganu) ez a kőzet alkotja.

A hegység szerkezete:

  • A törésvonalak mentén magasra kiemelkedett és felfüggesztett szinklinális (domborzatfordulat), melynek során az egykori üledékgyűjtő a hegységképző mozgások során került a legmagasabbra

Takaróredős szerkezet, az idősebb Csalhó-takaró rátolódott a fiatalabb Teleajeni-rétegsorra, valamint az efölött levő felsőkréta üledékekre.

 

 

Túrabeszámoló:

A Sapientia egyetem előadó termében az ARARÁT film megtekintése után, sokan felbátorodtunk, hogy a szombatra meghirdetett EKE csapattal megmászuk a Csukás hegyet. Bár időben későn került be az idegenforgalomba, ma már a jelzésekkel jól ellátott hegységek közé tartozik, a Kárpát-kanyar tagjaként. A Duna TV jóvoltából két hete láthattunk csodálatos képsorokat a hegyről a HAZAJÁRÓK-ban.

Akkor eldöntöttem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyom ki. 30 éve vártam erre a pillanatra és most megadatott. Hálás vagyok a túravezetőnknek, Attilának, aki bátorított. És büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, teljesítettem. Meggyőződésem, hogy csak az elindulás nehéz. Olyan mint bármilyen sport, bele kell kóstolni, s ha az ember ráérez az ízére, nincs megállás, nincs visszaút! 

Én 1979-ben fertőződtem meg ezzel a vírussal, és azóta a hegy szerelmese vagyok. Kora hajnalban szép számmal gyűlekeztünk a Penny parkirozójában. Csak én mentem rossz helyre, de gyors helyzetfelismerésemnek köszönhetően az utolsó pillanatban berobbantam. Meg is jegyezték,'' a tanárnő nem szokott késni''.

Szóval nem volt izgalom mentes az indulás.

Konvojban haladtunk autóinkkal. Néha köd szitált, Szentgyörgy környékén hézagosan esett. Álmosan kémlelve a tájat, beérve a felsejlő hegyek közé, bátran kijelentettem: ''fent biztosan havazik, ami nem baj''. 150 km megtétele után Babarunkát elhagyva, korán érkeztünk a kiindulási ponthoz, a 1263 m lévő Bretocsa-hágó alá.  27 voltunk. Túrabotok a kézben, lábszárvédő felcsatolva, a megbízható hegyi bakancsok a lábon, vastag sapka, meleg kesztyű előkészítve. Tudtuk, hogy nem tavaszi túra vár ránk. Szivet felpörgető meredeken vágtunk neki a jelzett útnak.  Sokszor a vastag ködben csak az előttünk haladók lábnyomaiba léptünk, nem nagyon volt látnivaló, csupán a zúzmarás törpe-fenyők és rododendron (havasszépe) bokrok jelezték, hogy meghaladtuk az 1500 m hóhatárt. Csendben haladt a csapat, csak a szél süvített néha, időnként bevártuk a kissé lassabban haladókat is.

Bátorításban sem volt hiány, s bár néhányan megpihentek volna, inkább erőt vettek magukon, és megtették a hátralévő 1 km-t, ami a Csukás 1954 m csúcsát jelentette. Alig volt 11 óra.

Miután megvolt a ''csúcsélmény'' és egy kis gyertyát is meggyújtottunk túratársunk, Anti köszöntésekor, energiabomba osztása következett, szőlőcukor és csoki formájában. A csoportkép után gyorsan indultunk visszafele ugyanazon az úton, mert feltámadt a szél. A konglomerátum vagy kavicsokból összeállt nagy kövek alatt menedéket találva, elfogyasztattuk  hátizsákjainkból előkerült elemózsiánkat. Néhányan kis követ tettünk be zsebünkbe.

Csalinak még sörös üveg is előkerült, de csupán langyos tea volt benne.

Lefele indultunk. Néha-néha kikacsintott a nap, vagy csak a szemem káprázott, de mind gyakrabban néztem szerteszét. Vékonyodott a ködréteg, és csoda történt. Ki-kikandikált, kacsintott a napocska.Tágult a látóhatár, és a  szomszédos bércekig is elláttunk.  Gyönyörű volt a panoráma, lent már a tavasz ébredezett, itt fent a hóhatár felett  így a napsugarak társaságában búcsúztattuk a telet.

Ekkor hangzott el az az ígéret, hogy május végén még visszatérünk ide.

Ez mindenki szívét megmelengette, szinte magam előtt láttam  a kinyílt rododendronnal tele hegyhátat. Napsütésben értünk le, még kis időre végig feküdtünk a havon, élveztük a csendet és a napsugarak cirógatását. Visszanézve megtekintettük a meredek, felfele vezető utunk panorámáját, a BRETOCSA szfinxét, a GALAMB és más csodás sziklaalakzatot.

Kipirult arccal váltunk el egymástól, a viszontlátás felkiáltásával. 

Fent a civilizációtól messze, megtapasztaltuk a természet erőit, jó volt a csendes magányban is gondolatainkat összegezni, imádkozni, kérni, tervezni, vagy csak a létet élvezni, a mában, a pillanatban benne lenni. Ez is sokunkat boldoggá tett, ha csak egy átmeneti kis időre is.

Ilyenkor szoktam megfogalmazni a következőket: '' EZEK AZOK A PILLANATOK, AMIKÉRT ÉRDEMES VOLT MEGSZÜLETNÜNK''

A hegytől a következő versemmel köszöntünk el:

 

Hivnak a hegyek csábítanak a csúcsok vonz a mélység

húzd föl kopott sokat hordott bakancsod és indulj

hagyd magad mögött minden gondod bánatod

tárd ki szíved kapuját, hogy beáramoljon rajta a fény

hogy melegség öntse el testedet

hogy alázattal tudj megállni egy fa

egy kő egy szivárvány előtt

ami mindég üzen valamit

csak Neked

 

.                                                                           Rafain Enikő ny. túratárs

 

VISSZA

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma