Egy nap a Csíki-havason

 

„Mindig van idő

újrakezdeni azt, amit soha

nem tudtál befejezni”

(Augusto atya)



Ezzel az idézettel vigasztalom magam, amikor reményt látok, hogy végiggyalogolhatok a volt gyimesi szekérúton, a volt zarándokúton, ami Csíkból a határhoz vezetett, és vadvirágokkal ismerkedhetek.Az újsághír olvasása után már erőt vesz rajtam az a jófajta készülődés, ami a hét végéig meghatározza a kedélyállapotot,nyugodtabbá teszi az alvást és tudatossá az ébredést.

Csendes ígéretes vasárnap reggel,a buszon ismerős és új arcok, a Sermászónál leszállás. Rövid bemutatkozás, majd szakszerű programismertető következik.

Egyszerre társa, barátja vagyok 26 embernek, akik a mai napot egyformán szépnek és csodálatosnak fogják érezni. Tudatos időzítés a Csíki-havasok vadvirágpompájának bemutatására, ami már a második, harmadik tisztáson elkezdődik és tart a kirándulás végéig. Az „attrakció” a boldogasszony papucsa (ritka védett faj), de jönnek a nárciszvirágú szellőrózsamezők, hegyoldalnyi zergeboglárok (népiesen pünkösdi rózsa), ennek igen megörvendek, mert csak ezt ismertem. Körülöttem repkednek a szokatlan, de szebbnél szebb hangzású vadvirágnevek: vitézvér, fekete varjúköröm, salamonpecsét, ínfű, pozdorvirág, gyapjas sás, bakszakáll, havasi hölgymál, pacsirtafű, mezei zsálya, havasi imola, kígyógyökerű keserűfű...

Kapkodom a fejem, rákérdezek a micsodákra, majd elhallgatok, próbálom magamnak megjegyezni, és restellkedem, hogy mostanig hol voltam, hogy ezeket a pazar természet adta díszleteket nem hogy nem ismerem, de még a nevüket sem hallottam.

Ami már ismerős, a Pogányhavas-csúcs (1354 m), a tiszteletet parancsoló keresztfával, rövid pihenővel vagy imával, ki-ki belátása szerint. A több száz éves "országúton” folytatjuk a virágok közötti menetelést, a Széphavas csúcsáig. Itt ismertető következik a somlyói búcsúsok találkozásáról, miséről, a régi kápolnáról, az új szentély építéséről. Hogy honnan szép ez a havas, nem tudom, de innen talán a legszebb a rálátás a Tatros felső völgyére, a Komját és Ugra-patakára, a Ciherekpataka szádára és ha tiszta az idő, az egész Csíki-havasokra. Marad még idő gyógynövénygyűjtésre, hosszasan lehet szemlélni a szebb időket megért kalibákat, de lehet süppedezni az üde zöld és mégis tarka színű paplanon, amit a Teremtő ide rendelt, Csíki-havas nyári takarónak.

Ja, igen. A szervező a Csíkszéki EKE, túravezető Pomjánek Béla nem ígért főnyereményt, tombolát, sorsolást vagy valami értékes tárgyat, csak lehetőséget, hogy a Ciherek-patakára ereszkedve érezzük, hogy a vártnál is többet kaptunk a mai nap.

Köszönet érte.

 

Vass József

Csíkszéki EKE

Hargita népe

2012. június 20.,szerda

 

VISSZA

     

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma