Múltunk

1931 tavaszán érett meg az idő Csíkszeredában hogy Vámszer Géza kezdeményezésére megalakuljon a „Brassói Turista Egyesület Csíki Csoportja”, amely később az EKE Csíkszéki osztálya lesz. Nagy lendület, céltudatosság és tenniakarás az a három szó, amely legjobban jellemezni tudja a kezdetben kicsiny csapatot. Vámszer Géza Csíkszeredai tartózkodása 1929-ben kezdődött. Ettől az évtől 1941-ig a Római Katolikus Főgimnáziumban tanított, emelett megszervezte a turistamozgalmat és a természetjárást. Megszervezte azt a közadakozást, amely eredményeként megépült a sutai síugrósánc valamint az egyeskői menedékház. Csíki tartozkodása alatt értékes gyűjtő- és kutatómunkát végzett. Diákjaival együtt bejárta a csíki, gyergyói, kászoni és gyimesi településeket. Fényképek, rajzok segítségével felmérte a székely falvak művészeti értékeit, településszerkezétét, népművészetét, gazdálkodását, kézművességét. Fontos szerepet vállalt a csíki székely népviselet, népzene és néptánc tömeges rendezvényeken való bemutatásában is.
Tanulmányozta az általa feltárt csíkrákosi Cserei-kúria falfestményeit, írányításával sikerült helyreállítani a csíkdelnei Szent János templomot. Ugyancsak az ő kezdeményezésére került sor a hosszúaszói Xántus-kápolna romjainak feltárására, ahol az 1694-es tatárbetörés emlékére, 1933-ban a csíki turistákkal emlékoszlopot helyeztek el.
Megtervezte a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnájának oltárát, amely az első népies stílusban készített berendezés volt a Székelyföldön.
1930 pünkösdjén Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével közösen egy nagyszabású művészettörténeti és néprajzi kiállítással fogadták a csíksomlyói pünkösdi búcsúra érkezőket. Az általuk összegyűjtött és kiállított anyag képezte a későbbi Csíki Székely Múzeum alapjait.
Munkássága kiemelkedő jelentőségű volt az erdélyi magyar turistaság felvirágoztatásában.

A természetjáró és síző Vámszer Géza

„Mint diák, részt vettem a Vámszer tanár úr által szervezett Harom-túrákon, melyek abban az időben nagyon látogatottak voltak. Ma is szeretettel gondolok az ott élt Ungureanu házaspárra, akik ha ötvenen mentünk ki, ötvennek főztek áfonyateát. Az ilyen túrákon a tanár úr (szerk. Vámszer Géza) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy másképp fogjuk fel a fényt, a hangot. Átformálódtak bennünk a gondolatok és az érzések. Mindezeket észrevétlenül lopta belénk. A kisdiák gyermekszemmel lát és ítél. Egy tanár munkásságát csak évek vagy évtizedek múltán értékelheti. Többek között ennek a megemlékezésnek ez is a célja.E sorok leírása kellemes gyermekkori emlékeket ébreszt fel bennem. Megelevenedve látom magas, nyúlánk alakját, hegyes orrát, csendes, visszahúzódó természetét. Valódi humánus is kedélyes ember volt a szó legszorosabb értelmében. Munkájának nagyrészét tiszteletbeli kötelességének könyvelte el, és kedvtelésből végezte. Mindannyiunkért. Kiváló néprajztudományi és rajztanári hivatása mellett gondoljunk olyan szeretettel rá, mint ahogyan ő is szeretetettel cselekedett Csíkszereda és környéke síéletének megalapozásáért.” 

(Hargita Nepe. 1998.május.19) Péter Ferenc

A csíki turistamozalom kialakulásakor már az akkori időkben felismerték az idegenforgalom jelentőségét, mint a székely lakosság egy igen fontos megélhetési lehetőségét, azonban azt is tudták.hopgy nem elegendő a jó Isten által adott természeti szépségekre hivatkozniuk, hanem dolgozni és áldozni is kell a cél érdekében. Ezt a munkát így képzelték el:
1. Turista- és sportéletet kell a csíki lakosságnak is élnie, elsősorban a városiaknak. Ismernie kell szűkebb hazájának minden érdemes kirándulóhelyét, borvízforrásaít, fürdőit és természeti kincseit. Fogalmának kell lennie arról, hogy miként alakultak a csíki hegycsoportozatok, értve azoknak geológiai kialakulását. Továbbá elterjedtebb vagy ritkábban található növény- és állatvilágát, a megye történelmét és történelmi nevezetességű helyeit, a Csíkban élő nép szokásait, táncait, dalait, szóval néprajzát, népi sajátságait, valamint népművészetét és egyházművészeti értékeit, hogy ezekről az érdeklődő idegennek felvilágosítást tudjon adni.
2. Utakat, útjelzéseket, menedékházakat, kilátótornyokat, emlékoszlopokat kell építeni, prospektusokat, térképeket kell kiadni, túravezetőket kell kiképezni, hogy mindezekkel megkönnyítse a Csíkba jövő idegennek Csík szép, de távol fekvő kiránduló helyeinek megközelítését, Csík népének megismerését és megszeretését.

Ilyen gondolatokkal telítődve a balánbányai meseszerű szépségű sziklák között is épült menedékház, a neve: ,,Egyeskői menedékház", harminc hálóhellyel rendelkezett s fontos összekötő kapocs a Szentdomokos— Gyílkos-tó-i turistaúton. Kitűnő út jelzés vezette az idegent a Marosfőtől a hegyeken át Balánbányára, onnan fel az Egyeskőhöz s folytatólagosan a Gyilkos-tóhoz.
Fitód-Hosszúaszón porladt a föld alá temetve egy kis csúcsíves kápolna romja, amelyet az 1694. évi tatárverés emlékére építettek. A turisták heteken át csákánnyal vállukon csoportosan jártak e kegyeletes helyhez és sajátkezűleg ásták ki a föld alól a kápolna romjait. Az egyesület e helyen emlékkövet állított fel a következő felirattal: ,,E helyen állott a Xanthus-kápolna, amelyet a népkegyelet az itt elesett Xantus Keresztes alcsíkí királybíró sírja fölé emelt az 1694-i tatárok elleni győzelmes csata emlékére. Állíttatta és a kápolna romjait kiásta a B.T.E. csíki turista csoportja. 1933."
1934 pünkösdjén jelent meg Vámszer Géza elnök szerkesztésében egy 96 oldalas, rendkívül értékes kis könyvecske „Csíkmegye turista kalauza és térképe" cím alatt.
A szentdomokosi Balánbányán a Főnix Rézbánya Társaság egyemeletes, 18 szobás kőházat bocsátott az E.K.E. csíkszéki osztályának rendelkezésére abból a célból, hogy az osztály ott üdülőtelepet létesítsen.
A csíkszékí osztály kulturális és tudományos munkát is végzett. Az egyik a már említett Xantus-kápolna feltárása és ott emlékkő elhelyezése. A másik e mű első részében is említett csíkdelneí Szent János-templom restaurálása iránt indított mozgalom. E középkori műemlék olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy rövidesen tartani lehetett az összeomlásától, E templom történelméről és műemlékeiről Vámszer Géza egy nagyon szép kiállítású és sok képpel illusztrált értékes füzetet írt, amelyet 600 példányban kinyomatott és a restauráló bizottság rendelkezésére bocsátott.
Az osztály tervbe vett néhány értékesnek ígérkező megmozdulást is, pl. hogy a mintegy 2000 éves zsögödi várnál szakszerű ásatásokat végeztessen. Csíknak többezer év előtti múltjára e munka az első részben rámutatott; rendkívül kívánatos lenne a régészeti szempontból amúgy is elhanyagolt Csíkban a megfelelő ásatásokat elvégeztetni. Megemlítjük azt is, hogy a csíkrákosí Cserey-kúrián, Cserey Mihály történetíró szülőházának a külső falán igen értékes és ritka falfestményeket tártak fel.


Az egyeskői menedékház szerepe a múltban és hivatása a jövőben.
Irta: Vámszer Géza.
- részletek-

Az Egyeskő finom sziklatornyaival a Balánbányai havasok gyűjtőnév alatt ismert mészkősziklás hegyvonulat középső részén árván, egyedül mered az égnek a szomszédos Nagyhagymás és Öcsém nagyméretű hegyek közötti nyeregből. Ezért a különálló helyzetéért nevezte el az aljában lakó székely népiesen „Egyedülvaló kő"-nek

Az igazság az, hogy az Egyeskő nem a legnagyobb, legmagasabb s talán nem is a legszebb hegy a három testvérhegy közül. S mégis a turistatársadalomban nagyobb és jobb a híre, mint két nagy szomszédjáé. Ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a csíki turisták az Egyeskő tövébe építették kis menházukat s azt róla nevezték el „Egyeskői menedékház”-nak s ilyen név alatt került a turistairodalom révén a turisták köztudatába. így történt meg az, hogy az Egyeskő adott előbb nevet a kis menedékháznak, amely pár év alatt hírnevet szerzett, a másik két nagyobb hegy rovására magának, az Egyeskőnek.
A világháború előtti időkben, amikor Csíkban még nem volt szervezett turistaélet s az erdélyi turistáknak nehezen volt még megközelíthető az Egyeskő és környéke, alig néhány esetben keresték fel a kirándulók e szép vidéket. Tudunk arról, hogy a csíkszeredai gimnázium felső osztályosai, tanáraik vezetése alatt kétízben is megtették a Balánbánya— Egyeskő—Gyílkostói gerincvándorlást. De mivel akkor az Egyeskői ház még nem volt meg, Balánbányáról hajnalban indulva, még az nap a Gyílkostóhoz kellett érniök, ahol szintén nem lévén még lakóház, széna-gyüjtő csűrökben háltak meg. Ez volt turista szempontból e vidéknek őskora s mivel hősiesség is kellett hozzá, hát „hőskornak" is nevezhetnők.
A világháború alatt katonáink kényszerből turistáskodtak e vidéken. A Gyilkostónál ugyanis fontos katonai, határmenti gócpont volt s így ott különféle legénységi és tiszti barakok épültek, amelyeket — sajnos — a háború után hamarosan lebontottak és széthordták, úgy hogy évekig nem volt ott megszállásra alkalmas ház. Ez a katonaság a tüzérség részére a Gyílkostótól a Feketehagymáson keresztül egy „szükségutat" épített, részben fából, részben kőből, amelyet, azaz ennek maradványait mai napig is „katonaút"-nak nevez a lakosság. Ezen az úton vezet nagyrészt ma az Egyeskő—Gyílkostó közötti útjelzés.
Amikor l931 tavaszán Csíkszeredán megalakult a „Brassói Turista Egyesület Csíki Csoportja" név alatt "a mai EKE Csíkszéki Osztálya", annak kezdő, de lelkes tágjai már első nyáron célul tűzték ki maguk elé azt, hogy végigjárják Csík érdemesebb turista látnivalóit, feljegyzik a teendőket és a szükséges alkotásokat a lehetőségek engedte sorrendben megvalósítják, így jutott el a csíki turisták egy csoportja, köztük e sorok írója is, az eddig csak messziről, Csíkszeredáról látott Egyeskő vidékére. Itt az éjszakát Görgice Gergely csíkszentdomokosi juhpásztor esztenájában töltöttük el. Ez az éjszaka, vegyesen a jó és a kellemetlen részletekkel egyetemben kitörülhetetlenül emlékezetes marad azok számára, akik ott voltak. A hideg földön, a magunk gyűjtötte kis fenyőgalyakon (bojt) aludtunk. Hideg, szeles éjszaka volt s a szél a be nem tapasztott gerendafalon keresztül vigan süvített reánk. Hideg, huzatos volt az esztena is s amellett szokatlanul füstös, amely kényes városi szemeinket nagyon csípte. Görgice bá' páratlan száraz humora volt az egyetlen, ami nemcsak megvigasztalt, hanem ránk is ragadt s mivel aludni e szokatlan környezetben úgy sem tudtunk, a szabadtűz világossága mellett átbeszélgettük az éjszakát. Ekkor vetődött fel a gondolat és vált mindjárt határozottá, hogy mivel e szép vidékre érdemes lesz gyakrabban eljönnünk, egy kicsi egyszerű székely házacskát építünk, amelyben 20—25 ember hálóhelyet kaphat, de nem a földön, hanem legalább priccseken s ahol szabadtűz helyett kályha fogja ontani a meleget, tekintve, hogy hullott fa bőven van a ház környékén.
Éjszakai elhatározásunknak keresztülvitelében egyesek nem biztak, mert akadályokat láttak feltornyosulni. S mégis elhatározásunkat hamarosan tett követte. Felkelés után már a háznak a helyét kerestük s azt Görgice bá' tanácsára a mai helyén állapítottuk meg. Bár ez a forrásvizektől elég messze 200—250 lépésre van, szélmentes, villámmentes hely és szép kilátás nyilik mind a csíki medencére, mind a szemben levő Öcsém gyopárt rejtegető omlós sziklafalainak gyönyörű oldalára.
A hely szépsége és alkalmas volta megerősítette a társaságot az építés elhatározásában. A többi már magától ment. A szentdomokosi közbirtokosság engedélyt adott az építkezésre és a hozzá szükséges famennyiséget díjtalanul bocsájtotta rendelkezésünkre. Egyéb építkezési anyagot is a balánbányai és szentdomokosi jómódú kereskedők ajándékoztak, a munkadíjak és egyéb anyagok költségeire pedig Csíkszeredán a természetbarátok között gyűjtést rendeztünk. A lelkesedés oly nagyfokú volt, hogy az egyesület turistái több ízben közmunkával is segítettek bizonyos anyagok felszállításánál, a lécezésnél, stb. S végül a hiányzó pénzre kölcsönt is fel kellett vennünk, ami bizonyította építő mozgalmunk és az alig egy éves egyesület hitelképességét.
A ház kicsi volt, 8x4 m. és tornác, de így is nagyobb lett, mint ahogyan azt első fellángolásunk napjaiban elképzelni is mertük volna.A 8 méteres fal közepén egy préselt-téglából rakott kályhát helyeztünk el, amelytől jobbra és balra kerültek a 3—3 méter széles emeletes pricscsek s rajtuk a sással töltölt matracok. Elől az ablakok alatt egy-egy asztal nyert szűk elhelyezést. Ekkor vettük észre a ház legnagyobb hibáját, hogy a 4 méter szélesség helyett 5 métert kellett volna venni, hogy a 24 hálóvendégnek több hely jusson az étkezésre és szórakozásra. A közepén volt a bejárat, mellette az asztalokon kivül jutott hely még egy kicsi mosdónak, rajta egy fából vájt, törhetetlen, de nehezen tisztítható mosdótállal, felette egy tükörnek. A két sarkába adományként egy patikaszekrény és egy székely stílusú könyvtár-szekrény került. Mellette egy fogas, illetőleg az Egyeskő—Gyilkostó környékéről készült térkép-vázlat. A szoba közepén a mennyezet-gerendára akasztva, egy közönséges falusi petróleumlámpa „ontotta szét" (?) az esti szórakozáshoz szükséges fénysugarakat. Keskenyre szabtuk volt az egy méter széles tornácot is, de ennek szélesítése jelentékenyen növelte volna az építés költségeit. Vendégkönyvet szereztünk be, amelynek bejegyzései érdekes igazolások a különféle vidékekről idevetődött természetjárók elismerő véleményeinek, panaszainak és fejlesztési terveinek.
Igy szinte egy évig tartó jövés-menés után 1932 nyarára elkészült az egy szobából álló ház s augusztus 14-én megrendezhettük „házavató" ünnepélyünket. Az Isten is velünk volt, minden jobban sikerült, mint ahogyan azt álmunkban is elképzelhettük volna. Gyönyörű napsütéses nyári időjárás volt. Csupán az ünnepség, azaz a délutáni táncmulatság befejezése után, amikor a kirándulók már Balánbánya felé útban voltak, csapott közéjük egy nyári zápor, amely elől a szomszédos fenyőfák alá menekültek. Azzal a közismert mondással vigasztalták egymást, hogy „egy jó kirándulás nem is befejezett, nem is jó egy kis eső nélkül". Ezen a házavató ünnepségen képviseltette magát, az akkor újjászervezés alatt álló kolozsvári E. K. E. központ, a brassói szász Kárpát Egyesület, a gyergyói turisták és természetesen a Brassói Turista Egyesület, mint a BTE. Csíki Csoportjának központja. Ekkor tartották az első tábori misét az Egyeskő sziklatornyai mellett. E mise hangulata sokakat visszavezetett az Istenhez és a természethez. Délután a csíkszenttamási székely fúvós zenekar hangjai mellett folyt a népünnepély, a tánc és persze az eszem-iszom. Jelen voltak a turistáskodó városiakon kivül a felcsíki községek lakói is, körülbelül 1500-an. Ilyen tömeg, de főként falusiak_ezen a helyen nem voltak s talán nem is igen lesznek meg egyszer.
Ilyen jól sikerült kezdet után bizakodóan indultunk neki az Egyeskő második turista korszakának, amikor már menedékház várta e szép vidékre a természetbarátokat, sokan voltak, akik nekünk aggályaikat megsúgták, sőt gúnyoskodtak is merész vállalkozásunkkal, mondván : „nem ismerik a hegyvidéki székely népet" s azt jósolták, hogy a ház nem fog egy évig sem állani, mert azt, mint az urak építményét fel fogják égetni vagy értékesebb részeit el fogják onnan hordani. Ezeknek az aggályoskodóknak és alkotni nem merő okosoknak mi akkor csak azt válaszolhattuk, hogy ebben az esetben addig fogjuk újra építeni a házat és addig fogjuk nevelni a népet, amíg meggyőződik majd arról, hogy az a ház az ő javát is akarja szolgálni s neki fog anyagi előnyöket biztosítani. De valójában a választ megadta maga az ott lakó székely nép, mert a ház immár tizedik éve áll és egy gyermekek által elkövetett kisebb betörést nem tekintve, soha senki sem bántotta a házat és a benne levő tárgyakat.
Az egyeskői ház volt az első turisták által épített és gondozott menedékház a Székelyföldön, s ezért minden tekintetben igen fontos volt a szerepe a székelyföldi turistaság további fejlődése és terjedése szempontjából.
S hogy ezt a tűzpróbát jól kiállotta, abban nagy része volt annak is, hogy a jelenleg is közismert és általánosan kedvelt Bács Márton személyében olyan házfelügyelőt kaptunk, aki az akkori anyagi viszonyaink mellett szerény keresettel is megelégedett s nem a haszonlesés vezette munkája közben, hanem inkább az egyesület érdekeit tartotta szem előtt. Erről tanúskodik az a sok bejegyzés is a vendégkönyvbe, melyek Márton bá'-t jóízű beszédű, csavaros eszű székelygóbé típusnak, de figyelmes és gondos „házigazdádnak írják, aki kellemessé teszi a látogatóknak az ott-tartózkodást.
S valóban a szokatlanul látogatott házavató ünnepség után évről-évre szaporodott a látogatók száma. A legkülönbözőbb vidékekről, országokból eljöttek a fáradtságot nem ismerő, de a szépért lelkesedő turisták. Néha-néha már szűknek is bizonyult a 24 személyre szánt ház, azaz szoba. Ép ezért szerény anyagi lehetőségeinkhez képest minden évben építettünk valamit a házhoz vagy beszereztünk néhány használati tárgyat, így egy kis konyhát biggyesztettünk hozzá, majd egy nyitott nyári színt építettünk a közelében, ahol jó idő esetén szabadtűz mellett 12—14-en is elhálhattak. Most három éve pedig egy 3x4 m-es külön szobát ragasztottunk a nagy szoba mellé, amelyben hasonló priccsek és szerény berendezés van. Előtte pedig az egy méteres tornác folytatásában egy 3x3 méteres fedett terrasszal bővült a ház s felette egy két személyes fedélszék szobácskával. A ház mögött árnyékszéket, egy szikla oldalába pincét építettünk. Bekerítettük a ház körül a szükséges területet, villámhárítót szereltünk a házra, egy a ház melletti fenyőfára vasból készített szélfogót szereltünk, az Egyeskő két sziklatornyára faszerkezetű Észak-Dél iránytmutató nyilat és zászlót, a tetőre jutás megkönnyítésére pedig két létrát szereltünk fel. A ház előtti sima térségen padokat és asztalokat vertünk a földbe, a ház környékét és az ösvények útját megtisztítottuk a sok giz-gaztól és járhatóvá tettük a környék barlangjait, dolináit felkutattuk, megvizsgáltuk, a Balánbányáról felvezető ösvényeket átjelzésekkel láttuk el s útközben pihenő-padokat helyeztünk el, a Gyilkostóhoz vezető utat jeleztük és sok helyen, ahol e célra alkalmas fák nem voltak, oszlopokat, útjelző táblákat és nyilakat helyeztünk el. Hírverés céljából pedig szép fényképfelvételekről készült levelezőlapokat terjesztettünk a házban és máshol is.
Maga a nagyszoba berendezése nem sokban változott az évek során. Egy légsúlymérőt ajándékba kaptunk olyan turistától, aki először járt itt és a feledhetetlenül töltött napok viszonzásául adta azt a háznak. Nagyon nehezen ment a pokrócok beszerzése, mert csak három darab állott (ma is csak öt) rendelkezésére a látogatóknak s azok használati díjából bajos volt újabbak beszerzése.
Általában az a kicsi és hiányos pótlás, amelyet itt elsoroltam, nem a ház hálódíjaiból került ki, hanem az EKE csíkszéki osztályának egyéb jövedelmeiből, főként adományokból, gyűjtésből.
Meg kell emlékeznünk még arról a meg nem valósult tervről is, hogy néhány évvel ezelőtt látván a ház forgalmának fokozatos növekedését, egy rendesebb emeletes turista-szálló építésének mozgalmát kezdettük el. E házban a tömegszálláson kívül külön egy-két ágyas szobák is lettek volna. A közbirtokosság már megszavazta és lebélyegezte a szükséges famennyiséget. A helyet kikerestük és mérnöki tervrajz is készült a leendő házról, de felhívásunk a szoba- és ágyalapítványokra nem talált kellő visszhangra, majd más akadályok és a Suta-ház építésének fokozódó költségei miatt is el kellett ejtenünk e nagyobb szabású építési tervet.
S talán így volt jól! Mert jött két háború előtti zavaros év s forgalom alig volt.
Ez a kicsi ház is megtette a magáét, azt a kis szerepet, hivatást, amit tőle a tulajdonos egyesület és az erdélyi turistaság akkor elvárt. Évente 200—300, néha 400 látogatója volt a háznak, beleértve a téli sícsoportokat is, de nem számítva bele a csoportos iskolai kirándulásokat. E kis ház nélkül nem ismerhette volna meg annyi magyar turista e szép vidéket s nem vált volna bár hírből ismertté az anyaországi turista társadalom előtt, amelynek ime most a visszatérés után módjában áll az Egyeskő és környékének felkeresése.
De e helyen meg kell emlékeznünk e kis háznak arról az értékéről is, hogy egyszerű s talán némely szempontból még túl szerény külseje és belseje ellenére is igen vonzó, barátságos „otthona" volt az erdélyi, de főként a csíki turistáknak. S mily fontos volt ez az elnyomatás korszakában. Valósággal „exterritoriális" terület volt ez, ahol a legvadabb kül- és belpolitikai hírek idején is a régi szabad Székelyföldön érezte magát az ember s ahol a magyar testvéri összetartozandóság érzete megerősödött a napi politika és a városi légkör fölé emelkedett turistákban. Itt nem volt rang és cím, itt csak ember volt és magyar. Ez volt a magyarázata annak, — amit akkor sokan nem értettek meg, — hogy voltak csíki turisták, akik évente tízszer is megfordultak a háznál.
Az egyeskői menedékház egyúttal bizonyítéka annak a turista körökben ismert két mondásnak, hogy valóban barátságos', vendégmarasztaló menházat csak turisták, csak turista egyesület tud építeni és gondozni s hogy minden turistaház kicsi lesz egy-két éves használat után.”

Az eredeti ház sajnos mára már alig-alig használható állapotba került. Tulajdonosa jelenleg a Csíkszendomokosi Polgármesteri Hivatal, amely a 2010-es év folyamán teljesen újjáépítette a menedékházat az eredeti állapotának megfelelően. A beruházás értéke 58.000 RON, amelyhez hozzájön a hozzáadott értékadó összege.

Az „Uz Bence" menedékház bokrétaünnepélye.

Október hó 5-én, vasárnap rendezte egy évi szorgalmas munka után az EKE csíkszéki osztálya Hargita-fürdőn most épülő „Uz Bence" menedékház bokrétaünnepélyét.

Vasárnap már a kora reggeli órákban Csíkszereda főutcáján mindenfelől érkező turistaruhás emberek tűnnek fel. A „Harcsa" vendéglő előtt három hatalmas Mávaut kocsi várja az EKE csíkszéki osztályának tagjait és vendégeit. Az autók pillanatok alatt zsúfolásig megtelnek. Az EKE köpontját négy kiküldölt képviseli dr. Borbáth Samu alelnök vezetésével. Az udvarhelyiek nyolctagú csoportját dr. Voszka István ügyészségi elnök kiséri. A háromszéki osztály képviseletében dr. László Ferenc ügyvezetőelnök és Gábor Ernő, az OMIH sepsiszentgyörgyi kirendeltségének vezetője jelentek meg. A csíkszéki osztály természetesen teljes számban jelen van.
Egymás után indulnak el az autók a Tolvajos-tető felé. A völgyből sűrű köd emelkedik, semmit sem látni a környékből, de a Tolvajos-tetőn már ragyogó napsütés fogadja a társaságot. A Tolvajos-tetőről Hargita fürdőre vezető úton szorgalmas munka folyik: készül az új, autóbuszforgalomra is alkalmas út. A gyönyörű fenyveserdő és a hangulatosan csörgedező patak mentén menedékes úton szinte észrevétlenül jutunk fel az 1350 méter magas Hargita-fürdőre. Az út utolsó kanyarulatánál feltűnik az „Uz Bence" menedékház félig kész épülete. A fenyőgalyakkal és zászlókkal feldíszített épület előtt büszke örömmel fogadja az érkező vendégeket a csikszéki osztály lelkes elnöke, dr. Karsay Sándor törvényszéki elnök, valamint az osztály teljes vezetősége. Ők már szombaton kimentek a házhoz, hogy az ünnepséget előkészítsék. Bemegyünk a házba és itt már az elnök magyarázó szava hallatszik: a földszinten irodahelyiség, az irodavezető lakása, konyha, kamra és egy nagy társalgó terem lesz. Az emeleti szobákét a lakószobák foglalják el. Az emeleten lenyűgöző látvány fogad. A köd teljesen felszállt s a tiszta időben olyan csodálatos kilátásban volt részünk a Déli Kárpátokra, hogy percekig nem tudunk helyünkről elmozdulni. Mikor lejövünk az emeletről, újra és újra megcsodáljuk a ház székely stílusban faragott gyönyörű oszlopsorait, mely méltóan illeszkedik bele a ház festői környezetébe. Őszinte elismeréssel köszöni meg mindenki Szilárd József építészmérnöknek, a ház tervezőjének ezen szép munkáját.
Az ünnepély fél kettőkor veszi kezdetét. Az ünnepélyen megjelent dr. László Géza miniszteri osztályfőnök, dr. Gál László miniszteri osztálytanácsos, az OMIH vezetője és a kíséretükben levő hivatalos személyek,továbbá Székely Géza, az OMIH csíkszeredai kirendeltségének vezetője, aki nagy megértéssel és párt-fogólag segítette az EKE csíki osztályát a menedékház építésénél. Dr. Karsay Sándor elnök a földszinti erkélyről üdvözli a megjelenteket. Ismerteti a menedékház gondolatának megszületését és a menedékház rendeltetését. Meleg szavakkal emlékezik meg Vámszer Géza tanárról, az EKE csíkszéki osztályának volt elnökéről, aki segítőtársaival együtt sokat töprengett, tervezgetett és fáradságot nem kimélő munkával dolgozott a menedékház gondolatának megvalósításáért. Köszönetet mond András Béla pénztárosnak és az „Uz Bence" ház gondnokának, aki a mai nagy anyaghiány közepette is nagy nehézségek árán szerezte be a menedékház építéséhez szükséges anyagokat és gondoskodott azoknak a helyszínre való szállításáról is. A legnagyobb elismerés hangján mond köszönetet Frank Miklós építészmérnöknek, aki az építést mindvégig vezette és hetenként megtette a fáradságos útat azért, hogy személyesen irányíthassa a munkálatokat és végezze az ellenőrzést.Köszönetet mond a magyar királyi Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumnak és az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalnak a megértő támogatásért, akik belátták a menedékház építésének feltétlen szükségességét és hathatós anyagi támogatásban részesítették az osztályt Végül kéri a megjelenteket, hogy az eddigi áldozatkész munkával szolgálják a magyar turistaság érdekeit továbbra is.
A nagy lelkesedéssel fogadott elnöki beszéd után András Béla pénztáros tájékoztatja a megjelenteket a csíkszéki osztály eddigi munkájáról, majd az Erdélyi Kárpát Egyesület központjának nevében dr. Borbáth Samu-alelnök fejezi ki elismerését és a központ köszönetét a csíkszéki osztály lendületes és értékes munkájáért és igéretet tesz arra, hogy a központ a legteljesebb támogatásban részesíti az osztályt.
Az ünnepség résztvevői azzal az érzéssel távoznak el, hogy az EKE hargitafürdői menedékháza méltán megérdemelte, hogy a székelység jelképes hősének, „Uz Bencé"-nek a nevét viselje. Ez a ház minden magyar turista háza lesz, ép ezért minden magyar természetszerető embernek kötelessége, hogy adományával segítse a menedékház befejezését.

Uz Bence háza a Hargitán.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Osztálya hegyeivel, ösvényeivel, borvizeivel és menedékházaival visszatért az ősi hazába. Amikor a Hargita bércein szeptember 11-én este mieggyiujtottuk az örömtüzeket, éreztük, hogy lehullottak a láncok a székely sors e szent hegyéről. Ezen az estén végtelen szeretettel néztünk fel a felhőkbe vesző csúcsukra és tudtuk, hogy ekkor minden magyar turista lélekben velünk volt.

Az elmúlt 22 nehéz esztendő alatt csak gondolatban építhettünk hajlékot a Hargita fenyvesei között, ahol télen-nyáron otthon éreztük magunkat és ahová régóta szeretettel vártuk a magyar turistákat. Kevesen jöttek, mert sokan nem jöhettek. De most ide várunk mindannyiotokat. S hogy az otthon melegével és a testvér szeretetével fogadhassunk, elhatároztuk: „Épüljön fel a hargitafürdői turista-szálló és legyen ez a ház minden magyar turista háza, miként a Hargita is minden magyar Hargitája. De legyen ez a ház egyúttal emlékmüve visszatérésünknek és az új honfoglalásnak, amely munkából a magyar turista is részt kér."
Nagy tervünk megindulását lehetővé tette a fürdőtulajdonos Csicsó község azzal, hogy egy nagy telket ajándékozott e célra.
Szegények vagyunk, de ha Ti segítségünkre siettek, sokan leszünk és közös akarattal kőbe, fába merevedik a terv: „Uz Bence" székely stílusú háza.
Ha minden magyar turista bár egy pengővel járul hozzá az építkezéshez, akkor jövő nyáron saját otthonunk lesz a Hargitán.
A cél érdekében kétféle emlékbélyeget bocsátunk ki a viszatérés alkalmából. E bélyeg tagsági könyvecskébe ragasztva: egy pengős értékben kedvezményes közös szállásra jogosít, öt pengős értékben pedig ágyas szobát vehet igénybe annak tulajdonosa.
Csíkszereda, 1940. október 1-én.
Turista bajtársi szeretettel:
az E. K. E. Csíkszéki Osztálya.
Emlékbélyegeink kaphatók minden magyarországi turista egyesület vezetőségénél. A befolyt összeget kérjük Bakcsi Károly Csíkszereda, Apaffy-utca 68. sz. cimre küldeni.


1945 Erdély - hírek

Székely Géza, az E.K.E. Csikszéki osztályának sok éven át tevékeny ügyvezető alelnöke nemrégen hazaérkezett Csikszeredába. Ez év márciusában a Dunántúl hadifogságba került, Foksányba vitték, onnan bocsátották szabadon mint hadirokkantat.Hogy öröme teljes legyen, odahaza már várta felesége és leánya, mindketten Budapesten élték át a háború utolsó szakaszát és a fölszabadulást.
Most aztán minden reményük megvan arra, hogy Csíkban is megindul osztályunk újjászervezése és ezzel együtt az eleven turistaélet.

Síélet Csíkszeredában

A sportszerető csíki turisták, a város egykori polgárai önerőből, kikapcsolódás céljából indultak a fenyvesek felé, csoportosan alakítottak ki maguknak rövid kis pályákat, ösvényeket. Az első sílécet - az írásos emlékek tanúsága szerint - a zsögödi képzőművész, Nagy Imre hozta. Ügy tűnik, a körülmények tartósan jónak bizonyultak ahhoz, hogy kezdetét vegye a városi síkultúra fejlődése. Közkedvelt sízésre alkalmas területeknek a következő helyek számítottak: Suta, Csíksomlyó, Nagy Laji dombja, a Harom túlsó oldala. Ahogyan a földrajzi elhelyezkedésükből is kiderül, ezek a pontok viszonylag távol vannak egymástól, és ebből következik, hogy a rajta síző személyek is más-más városrészből származtak.
A háború előtti csíki síélet elsősorban a síugrásra koncentrált. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a második világégés előtt két ugrósánc létezett. A '30-as évek elején Csíksomlyón, a mai borvízforrás közelében egy kisebb trambulinon ugróversenyt rendeztek. Közben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) beindította a szervezett síéletet, Vámszer Géza kezdeményezésére 1934-ben elkészült a Suta-fenyvesi síugrósánc. Akkoriban a sísport minden formáját űzték a helyiek: kialakulóban volt a sífutás, a mai alpesi-sínek vagy lesiklásnak a korabeli elnevezése akadály volt. A sízés szórakozást, a természetbe való kivonulást jelentett.
Ennek megfelelő volt a versenyzés is, tudniillik már a '30-as évek második felében rendeztek összevont síversenyeket. Ezek a kupák síugró-, futó-, valamint akadályversenyt foglaltak magukba, és a körzet különböző helységeinek (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely) sportolói mérték össze erejüket, A Székely-kupának elnevezett bajnokságon a városok 3-3 versenyzővel álltak rajthoz, a nagy cél a „3000 leu“ értékű serleg megnyerése volt. Évről évre más-más város adott otthont a kupának..
Az udvarhelyi versenyt 1935-ben a csíki együttes nyerte meg, amelynek összetételében Drócsa Imre, Merka (Hegyi) György, Daradics András, Kiss Géza, Schmith József,Vámszer Géza, Frank Miklós és Székely Géza szerepelt.

A Suta-fenyvesi síugrósánc

A két világháború közötti csíki síélet fontos mérföldkövét képezi az első síugrósánc felépítése a Sutában. Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) akkori elnöke, Vámszer Géza egy síbázist tervezett a város szélére, majd Csík-környéki mesterek, építkezési vállalkozók segítségével 1934-re megépült az ugrósánc.
Egy csíkszeredai építkezési vállalkozó, Pusztai András egy addig soha nem látott létesítmény építésének fogott neki. Munkáját csíkszentléleki ácsok segítették: Basa Károly, Gáli Dénes, György András, Karacsi Ferenc, Karacsi Kálmán, Márton Balázs és Molnár Lajos. A létesítmény minden alkotóeleme gömbölyű fenyőfából készült. Azért, hogy a felugró-lejtő szerkezete időtálló legyen, négy betontáblát öntöttek. Azokat középen üresen hagyták, hogy később az összeácsolt tartóoszlopokat beleillesszék.

Az oldalfalak felállítása bizonyult a legnehezebb feladatnak. Egy emelőszerkezet segítségével talpra állítottak két ellentétes oldalfalat, azokat kikötötték. Ezt a műveletet a következő két oldalfallal megismételték. Ezeket minden oldalon hosszú kovácsolt és a végén menetelt csavarokkal összefogatták. E nehéz műveletet a legfiatalabb és egyben legbátrabb ácsra, Basára bízták (18 éves). Számára egy, a hinta ülőkéjéhez hasonló deszkát készítettek, majd a magasba „csőrölték fel", hogy az összekötő fát (fogót) ezekkel a csavarokkal rögzítse. Nyolc fogófát építettek be, majd később állást ácsoltak. A felugró-lejtőt tartó ácsolat magassága 25 méter volt.
A munkálatok elvégzése után bankettet szerveztek a melegedőházban. A jó hangulatnak és a bornak köszönhetően annyira megjött az építők bátorsága, hogy szánkóval kívántak leereszkedni az új sánc felugró-lejtőjének közepéről. Öten vagy hatan zsúfolódtak a ródlira, a sofőr Molnár Lajos volt. Mielőtt az elugróasztalra értek volna, valaki „észhez tért", és letette lábát. A szánkó megugrott, és miután az építészek jobbra-balra hulltak, elhagyta a sáncasztalt, és elkövette az első ugrást, A következő évben már versenyeket rendeztek, amelyekről két résztvevő neve maradt fenn: Drócsa Imréé és Kovács Imréé (Durumóé). Az ugrások hossza meghaladta a 60 métert.

A Csíkszéki Osztály munkája

Az EKE Csíkszéki Osztálya november 10-én tartotta rendkívüli tisztújító közgyűlését az egyesület sutai menedékházában, melyen 36 tag vett részt. Vámszer Géza elnök nyitotta meg a gyűlést, s rövid beszédében visszapillantott a legutóbbi közgyűlés óta eltelt nyolc hónapra.
Amilyen megbénított volt az egyesület élete a román megszállás utolsó hónapjaiban, éppen olyan nagy lendületet vett a visszacsatolás óta. Még november hónap folyamán megkezdte működését Székely Géza vezetése alatt a csíkszeredai idegenforgalmi hivatal, melynek munkája elé sok reménységgel tekint az egyesület. A múlt napokban egymásután keresték fel Csíkszéki Osztályunkat a Magyar Turista Szövetség kiküldöttei. Ez utóbbi 1500 pengő segélyt ajánlott fel a sutai ugrósánc átépítésére, s az ezzel kapcsolatos munkálatok november hó 5-én már meg is kezdődtek. Az idegenforgalom fellendítése céljából Csíkszereda város 10 000 lejt adományozott az egyesületnek a sutai menedékházhoz vezető útszakasz megvásárlására. A tulajdonosokkal a tárgyalások ebben az értelemben már folyamatban vannak. Az EKE központja ugyancsak 5000 lejt bocsátott az egyesület rendelkezésére a sutai ház berendezésére. (...)

1. Csíkszeredán, a megye központjában
a) A sutai síugrósánc kiépítése 50 méteres ugrásokra. Mellette egy kisebb és egy gyereksánc építése.
b) A sutai menedékház teljes berendezése, külső hiányainak pótlása és kibővítése emeletes kőházzal.
c) A Sutát az országúttal összekötő 400 méteres útszakasz megvásárlása, kiépítése és fásítása. (...)
k) Síugródeszkák és síesapat dresszek olcsó beszerzése.
2. A Hargitafürdőn (1400 m) az Üz Bence menedékház felépítése (...)
4. Hargitafürdőn nagy síugrósánc építése és a csutakosok tisztítása lesiklás céljaira. A Kossuth-sziklától „Dombon Lináig" vezető ösvény kiépítése lesiklás céljaira. (...)
16. A Nagy-Somlyó tetején kilátó torony építése, továbbá serpentin út (bobpálya) és lesiklásra alkalmas út létesítése a kilátó toronytól, mindez Somlyó község támogatásával.

(Erdély, 1940)Kovács Jenő titkár

 

 

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma