Madéfalvi SICVLICIDIVM tanösvény

 

Távolság: 10 km, 4-5 óra
Megközelítés: autóbusszal, vonattal vagy autókkal
Minősítés: Könnyű, hosszabb túra
Indulás: megegyezés szerint

 

A madéfalvi emlékműtől indulva a községben kialakított stációkat megtekintve elérjük a madéfalviak majálisozó helyét a nyolcas stációt, a Kőkért nevű falurészen (Hargita irányába). A kilences és a tízes stációkat érintve visszatérünk a lakott Alszegbe.

Első stáció: In memoriam: Csiszér István, Menaság,Lázár István, Csíkszentmiklós, Csedő István, Csíkmindszent, Gergely Pál, Csíkszentsimon, Lajos Imre, Taploca

Második stáció: In memoriam Csorja János, háromszéki ügyvéd

Harmadik stáció: In memoriam Szabó József, Háromszék, Altorja

Negyedik stáció: In memoriam Búzás János, csíkszentmihályi mártír.

Ötödik stáció: In memoriam Ráduly Mihály

Hatodik stáció: In memoriam Lázár István, vacsárcsi mártír

Hetedik stáció: In memoriam Boros István, szépvízi mártír

Nyolcadik stáció: In memoriam Szőcs Péter, szépvízi mártír

Kilencedik stáció: In memoriam Demeter János, csíkszentmiklósi mártír

Tízedik stáció: In memoriam Anda Ferenc, taplocai mártír

Tizenegyedik stáció: In memoriam Györgypál Antal, taplocai mártír

Tizenkettedik stáció: In memoriam Ferencz Bernád, madéfalvi mártír

Tizenharmadik stáció: In memoriam Zöld Péter

Tizennegyedik stáció: In memoriam Molnár Imre és Molnár Márton, taplocai mártírok

 

 

 Első stáció In memoriam: Csiszér István, Menaság

                                              Lázár István, Csíkszentmiklós

                                              Csedő István, Csíkmindszent

                                              Gergely Pál, Csíkszentsimon

                                              Lajos Imre, Taploca

 

A székelygyilkosság előzményei

 

1763-ban a bécsi udvar úgy határozott, hogy Erdély keleti részén határőrséget létesít. Megszervezésével Buccow Adolf tábornokot, az erdélyi katonai főparancsnokot bízták meg. A sorozás, eskütétel, fegyverfelvétel kezdetben önkéntesi alapon zajlott, később a katonatisztek erőszakos fenyegetéssel, veréssel, kínzásokkal kényszerítették a férfiakat, hogy határőrnek álljanak. A nép elkeseredése nyílt lázadáshoz vezetett Somlyón 1763. január 11-én. Elfogadhatatlan volt számukra katonának lenni, adózni, földet művelni a szabadságjogaik visszaállítása nélkül. 1763. januárjában Csíkszéken közgyűlés volt. A katonatisztek erőszakos ténykedése miatt Csíkból 292 család menekült el Moldvába, többeket megkínoztak, börtönbe vetettek. Ugyanez év októberében a királynő rendeletet adott ki, amely értelmében már nem önkéntességi alapon, hanem a székelyek hadiszolgálati kötelezettségeinek visszaállításával kívánták megszervezni a székely határőrséget. Novemberben Gyergyóban, decemberben Felcsíkon folyt a sorozás, összeírás az új rendelet értelmében.

 „1763. december 26-án Szenttamáson a szentdomokosiak és jenőfalviak előtt a kir. parancsot felolvasták, de másnap, amíg az összeírás folyt, arról értesültek, hogy a madéfalvi férfiak feleségüket és gyermekeiket hátrahagyva a csomortáni Szalonka-völgybe mentek, mely a községtől egy óra járásnyira a szépvízi határ közelében van.” Balló István 1905.

„Az ellenállási, a tiltakozási góc tehát az erdőn szerveződött. Itt kezdetben mintegy 1200 ember  sereglett egybe, hozzájuk csatlakozott 700 körüli háromszéki.” Imreh István 1999.

1764. január 5-én az erdei menekültek panaszukkal Taplocára, a szervezőbizottság elé akartak járulni, de a községbe érve megtudták, hogy a bizottság nem fogadja őket. Ezért mind a menekültek, mind a hozzájuk csatlakozott háromszékiek Madéfalvára húzódtak. A kéttagú küldöttségük a szervezőbizottság tagjainak a tudomására hozta, hogy január 7-én át fogják adni az emlékiratukat, ám erre nem került sor. Ugyanis 1764. január 7-én hajnalban Csíkra szomorú nap virradt.

 

Második stáció

 

In memoriam Csorja János, háromszéki ügyvéd

1764. január 6-án Siskovics altábornagy parancsba adta Carato alezredesnek, hogy a katonaság álljon készen az indulásra, de úgy, hogy a szállásadók semmit se gyanítsanak.

A császári gyalogság, az Okelli-ezred zászlóaljának fele (500 ember) egy ágyúval Taplocáról hajnali három órakor, 1764. január 7-én bevonult e helyre, akkor még lakatlan területre, majd az utat elállva az ágyúval, még hajnalhasadás előtt megkezdte a támadást.

„Az első golyó egy szobába csapódott be, s egy kemencét és egy gyermek függő ágyát verte szét, innen a mellékszobába az ágy alá  gurult, melyben háromszéki prokurátor, Csorja aludt. (...) A nép is felriadt, nem tudta, hová, merre legyen (…)” Imreh István 1999.

 

Harmadik stáció

 

In memoriam Szabó József, Háromszék, Altorja

Carato alezredesnek kiadták a parancsot, hogy oszlassa fel az összegyűlt zendülőket, az ellenállókat sebesítsék meg, vagy öljék meg. Ha elszánt ellenállással találják magukat szembe, a falut gyújtsák fel.

„Vargaszeg majdnem teljesen leégett, a falu utcáit s a Vargaszeg körüli mezőt az elesettek s a jajgató sebesültek töltötték meg. Hihetetlennek látszik, mennyire nem védte magát a nép, mindössze egy huszárhadnagy, s egy vasas német kapott könnyebb sebet, s egy lovat lőttek le, a székelyek, bár nagy részük fel volt fegyverkezve, a legnagyobb öldöklés közepedte is azt kiabálták, hogy senki se álljon ellen, még ha mindnyájuknak is el kell veszniök, mire a többiek a magokkal hozott fegyvereket elhányták, s jól lehet a meghódolás jeléül fehér kendőt lobogtattak, a dühös katonák martalékai lettek.”

Balló István 1905.

 

Negyedik stáció

 

In memoriam Búzás János, csíkszentmihályi mártír.

A vasúti átjáró után az út ketté ágazik, jobbra Göröcsfalva és Gyimes felé, míg balra Rákos község felé.

A Rákos felé vezető utat a Kálnoky húszárok (50 ember), a leágazást a göröcsfalvi templom és Gyimes felé a pedig vasas németek foglalták el, elállva így az utat.

„A Gyimes felé menekülők, legnagyobb részt csíkiak és háromszékiek, vasas németekre bukkantak, s itt volt a legnagyobb mészárlás. A katonák már előbb parancsot kaptak, hogy a háromszékieket nem kell kímélni. A vasasok azt kérdezték a menekülőktől, hogy ki háromszéki. A legtöbben azt hitték, hogy a háromszékiek kegyelmet kapnak, s azért tömegesen kiabálták, hogy ők háromszékiek. A vasasok erre három, három, három kiáltással három csapást mértek a szerencsétlenek fejére. Több nem kellett, a halál megadta a kegyelmet. Ezalatt a gyalogság mindkét felől behatolt a faluba s ott talált férfiakat részint leölte, részint megsebesítette és elfogta.” Balló 1905.

 

Ötödik stáció

 

In memoriam Ráduly Mihály

A falu ezen részén tartották 1763. december 6-án a falugyűlést. Az ettől keletre fekvő részt Vargaszegnek nevezték, ez a Veszedelem idején teljesen leégett.

Ráduly Mihály itt lakott ebben a tízesben, és a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szerint a madéfalviak egyik vezetője volt, aki Gyergyóban és a környékbeli falvakban is szervezkedett és a veszedelem alatt életét vesztette.

„Egy óra múlva azután vicekirálybíró Balás Ádám uram a szék commissariusával, Zöld Jánossal Madéfalvára jöttek, és Ráduly Mihályhoz bémentek (…) egy írást hoztak volt a méltóságos commissiótól. (…) most is csak azt parancsolták, amit imint, és csak annyival többet, hogy a madéfalviak ne adjanak szállást senkinek.” Imreh István 1999.

Szintén e tízesben lakott Bodó Mihály, akinél két háromszéki vezető, Csorja János  és Óváry János volt elszállásolva. Ők hozták a „nagykönyvet”, amelyben a székelyek jogai voltak leírva, többek között, hogy nem adóznak a királynak, valamint több területen, például a katonai szerveződésben is autonómiájuk van.

 

Hatodik stáció

 

In memoriam Lázár István, vacsárcsi mártír

Az Olt hídjától az út elágazott, az északi ága Patakelve tízes, a déli ága Alszeg tízes felé vezetett, a két út az összekötő utcával egy háromszögű teret alkotott, ahol az akkori községháza székelt.

Január 6-án a nép vezetői a közelben lakó Pál Péter házánál tanácskoztak, a bizottság válaszára kérelmüket megszerkesztették, s azután nyugovóra tértek.

 „Az Olt hídját felszedték éjszaka, amint a falut meggyújtották köröskörül, amellett ölték-vágták őket az alvóhelyeken mint elfáradott embereket, az asszony-, leány- és gyereknépek bátran sietvén a hídra, nyakra főre hullottak és vesztek az Oltba.” Imreh István 1999.

 

Hetedik stáció

 

In memoriam Boros István, szépvízi mártír

E tízesben lakott Kristály Mátyás, aki a falu egyik vezetője volt.

„(…) egy Kristály Gergely nevű rákosi embert karácsony harmadnapján, ebéd felett, a maga házában – hihető azért, hogy katonává tegyék – meg akarták fogni. De ő az ablakon kiugrodván Madéfalvára szaladott, s ottan mindjárt lárma lett belőle, hogy e limitrophusok már jönnek, s fogdossák az embereket. Arra megindultak a madéfalviak mindjárt Szépvíz felé – az erdőre menni. Rákos s Vacsárcsi útjokban lévén, odajöttek. (…) És így nem kelletett – oly lármában – a népnek egybehívás.” Imreh István 1999.

 

Nyolcadik stáció

 

In memoriam Szőcs Péter, szépvízi mártír

Bécs és maga a császárné, Mária Terézia törvényes látszatot akart adni a megtorlásnak, ezért parancsot adott egy Bűnfenyítő Bizottság felállítására. A bizottság 1764. április 4-én érkezett meg Taplocára, azonnal hozzáláttak a kihallgatáshoz és nyomozáshoz, amely szeptemberig tartott.

A kihallgatásra váró közel száz foglyot már előzőleg a csíkszeredai vár börtönébe zárták. Kihallgatásukat fizikai kényszer és gátlástalan megfélemlítés jellemezte, ám az eljárás mindezek ellenére sem tudta bebizonyítani azt, ami nem létezett.

A legsúlyosabb büntetést Ferencz Antal, Mihály Jakab, Bíró István és Lestyán Miklós kapta, akiket két évi várfogságra ítéltek. 1765. december 14-én Mária Terézia általános kegyelembe részesítette őket. Riasztó példaként megmaradt tizenegy székely bitófára kifüggesztett arcképe, amely még 1780-ban is a csíkszeredai vár előtt állt.

 

Kilencedik stáció

 

In memoriam Demeter János, csíkszentmiklósi mártír

E helyen lakott Olti Mátyás, aki a tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint behívta a településre az erdőben összesereglett népet.

Az erdőről Madéfalvára ment a nép, mert „Madéfalvának vagyon falu szénája (…). Mivel a háromszékiek már hozzánk jövén, s úgy több nép lévén, bátrabbak voltunk az erdőből a faluba leszállani. (…) Mivel Madéfalva közelebb volt a méltóságos királyi commissiohoz, s úgy könnyebben is lehetett az instanciát őexcellenciájának béadnunk. (…) Mivel a kemény téli időt az erdőn tovább nem állhattuk.” Imreh István 1999.

 

Tízedik stáció

 

In memoriam Anda Ferenc, taplocai mártír

A régmúlt időkben itt állt a székelyek lármafája, mely az ellenség közeledését, a közvetlen veszélyt fény- és füstjelekkel jelző hírközlő eszköz volt. Mivel jó volt e helyről a kilátás, közel volt a falu is, ezért a nép egy része itt keresett menedéket, mikor a faluból elűzték őket.

„Madéfalváról az asszonyokat és gyermekeket a mezőre kihajtották volt a huszárok, a házakat is praedálták, és némelyek portékáit, pénzit is elvették (...)” Imreh István 1999.

 

 

Tizenegyedik stáció

 

In memoriam Györgypál Antal, taplocai mártír

A jelenlegi temető közepén állt az egykori Szent Anna kápolna, amelyet nem neveztek temetőkápolnának, mert nem annak épült. Felépítésének időpontja nem ismert. Fennmaradt írásos dokumentumok szerint egyik harangját 1686-ban öntötték. 1724-től vezetik a kápolna kéziratos számadási jegyzőkönyveit.

„Vízkereszt napján reggel harangosztak a kápolnánál Madéfalván. Az esperes úr, Barabás, rákosi pap, aki Madéfalván is szolgál, odajött, az egész községnek misét mondott. Annak előtte, hogy a miséhez fogott, azt mondotta az úr a községnek a kápolnában: Ajánljuk a szentmisét a közönséges jóért! Mise után ki-ki a szállására ment. Aznap osztán semmi sem történt. (…) Vízkereszt napján, a mise után, az esperes úr, páter Barnabás, két véka búzát küldött Madéfalvára, a háromszékiek számára, mivel nem volt mit egyenek.” Imre István 1999.

Nyírő József regénye szerint a veszedelem alatt, mikor a harangozó a vészharangot húzta, leszakadt a harang kötele.

 

Tizenkettedik stáció

 

In memoriam Ferencz Bernád, madéfalvi mártír

Itt született Ferencz András, a falu egyik elöljárója. Szintén itt született Ferencz Antal, aki Csíkszentmiklósra nősült. A tanúkihallgatáson 23 napig faggatták, 110 kérdésre kellett válaszolnia, 20 pálcaütéssel próbálták rászorítani az „igazságnak kivallására”.

E helytől balra, a falu végén levő magaslaton állt az ágyú és az Okelli-ezred 500 embere, akik 1764. január 7-én hajnalban a támadást indították. Az első ágyúlövések után e térre gyűlt össze a megriadt nép.

Innen keletre állt a malom, ahol a Veszedelem során a molnár a fiával tizenkét halottat gyűjtött össze az Olt vizéből.

 

Tizenharmadik stáció

 

In memoriam Zöld Péter

Itt született Zöld Péter (1727-1795) római katolikus lelkész, szülei Zöld János és Olti Katalin. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Kolozsváron folytatta.

A kényszersorozások elleni tiltakozás egyik határozott vezetője volt. Miután a tiltakozás vérfürdőbe torkollott, őt és segítőit elfogták és bíróság elé állították. Négy év börtönre ítélték, amelyet Gyulafehérvár börtönében kellett letöltenie.

A fogságból többször megszökött, de mindig visszavitték, míg végül elmenekült Moldvába.

Moldvában felkarolta az ott élő magyarokat, feltérképezte a magyar településeket. Az ő keze nyomán került be a magyar történeti és néprajzi irodalomba a csángó-magyarság fogalma.

Hazatérésére 1768-ban került sor, ezután Csíkdelnén, Csíkszentimrén, végül Csíkrákoson töltött be lelkipásztori szolgálatot. Itt halt meg 1795. június 27-én, majd a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Tizennegyedik stáció

 

In memoriam Molnár Imre és Molnár Márton, taplocai mártírok

 „Reggeli 9 óra vetett véget a rémes gyilkolásnak, de azért a rablás, fosztogatás még tartott. A mezőt az elesettek hullái borították, az életben maradottak egy része menekült, de sok sebesült pusztult el az erdőben.” Balló István 1905.

A vérengzés után a sebesülteket, halottakat a hozzátartozóik hazaszállították. Több mint 400 foglyot a csíkszeredai vár börtönébe kísértek, a csíkiak közül községenként három-három embert tartottak fogva, a többieket hazaengedték, a háromszékieket mind fogságba vették.

„M. C. von  Heidendorf feljegyezte: a be nem fogattak és hazariasztottak közül Madéfalvánál kapott sebeikbe mindennap meghalt egy néhány ember, s e különben is közel fekvő falvakban a halotti kongatás mindenfelől elhangzott, s olyanná lett a csíki völgy, mint a halál völgye.” Imreh István 1999.

A vérengzés után a besorolás már akadálytalanul zajlott. Január 17-ére a felcsíkiak összeírása befejeződött.

A csíki és háromszéki székelyek egy része átmenekült a keleti határon Moldvába, és a csángók között telepedett le. Öt települést hoztak létre, név szerint Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva helységeket.

 

 

 Vissza

 

Partnerek

Médiapartnerek

Morfondir Erdely.ma