Túrabeszámoló

Enyészet havának tizedik napján a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Nagy Attila vezetésével a Csíki-havasok déli vonulatán túráztunk, Kászon térségébe, a következő útvonalon: Bor- és Gac patakok összefolyása - Veresszéki-borvízforrás - Salutaris-borvízforrás – Bor pataka – Bor feje (1038 m) – Polyán bérce - Gombás-bérc (1199 m) – Bor- és Gac patakok összefolyása.

A csíki ködből való menekülés, az őszutó simogató napsugarainak jótékony hatása, a különleges kászoni térség, szűkebb környezetünk megismerése, az új túraútvonal bejárása és ehhez egy tapasztalt, alaposan felkészült túravezető, a természetjárás szeretete sok embert megmozgatott ezen a hétvégén, így egy híján 80-an vettünk részt ezen a 14 km-es gyalogtúrán.

Vasárnap reggel 7.30-kor indultunk Csíkszeredából és az Alcsíki-medencét elhagyva magunk mögött hagytuk a sűrű ködtengert, a Nyerges-tető felé kapszkodva már megpillanthattuk a kék eget  és tudtuk, hogy szép őszi nap elé nézünk. A nyergestetői emlékműnél háromszéki túratársak is csatlakoztak hozzánk, így hosszan kígyózott az autók sora a kanyarokban, egészen Kászonjakabfalva határáig, ahonnan a gyalogtúránk indult.

A Kászoni-medencébe érve ismét köd fogadott, de korántsem annyira sűrű, mint a csíki, a nap sugarai beragyogták a környéket, amely még őrizte őszi arcát, az örökzöld fenyők és lombhullató erdőségek szépen összefonódó kavalkádjával, a fehér törzsükkel kiemelkedő nyíresek, aranysárga levél koronái fennséges látványt nyújtottak.

A kezdeti eligazítást és résztvevő számlálást követően szapora léptekkel indultunk úticélunk felé, hogy az egyre rövidülő nappalokra való tekintettel még sötétedés előtt visszaérjünk a kiindulási pontra. Első megállónk a Veresszéki-borvízforrásnál volt, ahová egy faragott székelykapun keresztül nyertünk bebocsájtást, rajta a következő gondolatébresztő felirat: “Az ember oly sokat kíván és oly kevésre van szüksége”.

A Veresszéki-borvízforrás és környékének természetbe illeszkedő, gondos kialakítása, a hely pozitív kisugárzása nyugalommal tölti el az erre járót. Jó volt itt töltekezni, ízes borvizet kóstolni. Ennek jótékony hatásáról és történetéről Miklós, a matematika tanár, egy nemrég csatlakozott, helybéli túratársunk tartott bemutatót, aki utunk során többször is megosztotta velünk a különböző helyszínekhez kapcsolódó ismereteit.

Rövid gyaloglást követően elértünk a következő telephelyre, melynek székelykapuján az alábbi idézet áll: “Aki nem parancsol önmagának, mindhalálig szolga marad”. A Salutaris forrás vizét még a kilencvenes évek elején is palackozták “Kászon Gyöngye” néven. Még mindig maradt mutatóba néhány az egykori retró címkékből, amelyekkel ezúttal szembenézhettünk borvízkóstolás közben. A sétány mellett sorakozó többszáz éves fák is arról tanúskodnak, hogy itt sokéves múltra visszanyúlik a borvízkultúra, hajdanán még kádas fürdő is üzemelt ezen a helyen, erről kaptunk szívélyes eligazítást a hely felügyelőjétől, aki az egykori hadi útra is felhívta figyelmünket és emlékeztetett arra, hogy legyünk elővigyázatosak, mert medvék járnak a környéken.

A Bor-pataka mellett kanyargózó eredei úton kényelmesen lehetett haladni felfelé, közben nyomokat nézegettünk és egy-egy pihenőt tartva hallgattuk a medvés történeteket. Így értünk ki a Bor-fejének (1038 m) nevezett nagyobb, napsütötte tisztásra, ahol hajdanán az Üvegcsűr üzemelt. Nevét onnan kapta, hogy itt készítették a két világháború közötti időszakban a formás vizes palackokat, melyekből néhány darab még helyi gyűjteményekben, múzeumokban most is fellelhető.

Tízórai szünetet tartottunk, felleltároztuk a környező hegyvonulatokat, meghallgattuk túravezetőnk bemutatóját a szemünk elé táruló láncolatokról és ezek felépítéséről. Csoportkép is készült ezen a helyen, háttárben a Nemere-hegységgel, melynek csúcsai a Nagy-Nemere (1649 m), Nagy-Sándor-csúcs (1640 m), Kis-Nemere (1627 m) szépen látszottak a tiszta időnek köszönhetően.

Tovább folytattuk utunkat, olyan erdők között, ahol a fenyőcsapok a földig érnek, s a moha szépen beborítja a lombhullató fák termetes törzsét. Gyönyörűek ezek a Kászon környéki vegyes erdőségek, van bennük valami őserő.

Nagy csapatunk, melyben gyerekek is voltak szép számmal, a tervezett programnak megfelelően jól haladt, így kisvártatva egy újabb magaslatra érkeztünk, a Polyán bércre, ahonnan szemügyre vettük az egyre jobban kitárulkozó hegyek vonulatát és a távolban, ködpaplan alatt pihenő medencét.

Szemügyre vettük a Hargita-hegység teljes gerincét és a homályba vesző Déli-Kárpátok láncolatát, másik oldalon a Csíki-havasok vonulatait, a Nemere-hegységet és távolban a Háromszéki-havasokat.

Ebédünket a Gombás-bérc (1199 m) tetején fogyasztottuk, tápláltuk testünket és lelkünket, raktároztuk a gyógyító fényt, a simogató napsütést, a körülöttünk lévő csodálatos panorámát az ősz ezernyi színével, illatával, s ez olyan jó érzéssel töltött el. Hosszabb időt töltöttünk ezen a helyen, töltekeztünk mindannyian, a természet erejéből az előttünk álló mindennapokra.

Visszafelé egy másik utat választottunk, kissé rövidebbet és meredekebbet, egy vastag lombtakaróval borított ösvényt, amelyet lábbal lehetett szántani, el lehetett rejtőzni benne, a gyermekek nagy örömére.

A kövekkel tűzdelt, avarral borított ereszkedő részen egyik túratársunk sokat járatott túrabakancsa megadta magát, levált a talpa, de hamar előkerült az elsősegély doboz és a sebkötöző ragasztószalag, amely gyors megoldást jelentett a problémára.

Mindenki épségben érkezett vissza a Gac patak völgyébe és három órakor már az autóknál voltunk, ahol túravezetőnk megköszönte a részvételt és arra bátorította a jelenlévőket, hogy kövessék a CsEKE programjait, kapcsolódjanak be ennek tartalmas tevékenységébe. Jövő szombaton a Hargitára, a Csompoly-csúcsra vezet az utunk, tartsatok velünk akkor is.

Hazafelé utazva még egy nagyszerű látványban volt részünk, amely minden autóst megállásra és minden fotóst a pillanat megörökítésére késztetett. A Nyergestetőt elhagyva az egyik kanyarból különleges rálátás nyílt az alcsíki ködtengerre, a tejben úszó medencére és a felette napsütésben fürdőző, fenyőfákkal ékesített hegyoldalakra. Ki gondolná, hogy fentről szemlélve még a csíki köd is lehet gyönyörű?

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin